Nagyravágyó ember voltál
Meg is fizetted,
Az egésznek nagy ára volt,
de mégis megtetted.
Visszatartani téged?
sosem tudtalak,
vad voltál,
de mégis úgy akartalak.
Mindig keresni kell,
hogy hol van az a hely,
Ami másnak nem számít,
de téged elcsábít.
Ahová mennél,
kérés nélkül,
Ahová jutnál,
lépés nélkül.
Sötét lesz,
majd semmit se látsz,
A szíved vezet
S, te utat találsz.
Megváltoztathatod a lehetetlent,
Nem játszod többé a tehetetlent,
Lehozod az égből a csillagokat,
Megérted majd mindazokat
Akiket eddig nem lehetett,
Majd begyógyítod a sebhelyeket,
Eljön az idő, mikor majd megérted,
ki, mit miért tett érted.
Miért volt jó hozzád
Miért volt rossz,
Miért lett a jó szívből
örök gonosz.
Mi volt az oka szenvedésednek,
Nem feleltél meg a feltételemnek,
Csak azt akartam mindig
hogy szorosan ölelj,
Hogy távol soha,
csak légy mindig közel.
De nem maradtál velem,
el kellett menned,
Szívem mélyén érzem,
meg kellett tenned.
Messze vagy már, mégis értem,
bolond voltam mikor kértem
Azt, hogy örökre ígérd,
Mit nem lehet kérni semmiért!
1 hozzászólás
Szia!
Egy kicsit összecsapottnak érzem a verset, mintha a leírása után alig fordítottál volna rá időt, hogy javítgasd, bár 2005 óta biztosan sokat fejlődtél. Ennek ellenére tetszenek a gondolataid, érdekesek a versszakok felépítései.
Gratulálok!
Én