Dús kövér kalászok ringó susogása
Fáradt éjszakákon hallani vélem hangotok
Álom ködökön túl ha múltamba járva
Vásárhelyi tájakon újra köztetek vagyok
Hol törékeny aprócska drága nagymamám
Nagy gonddal óvta minden léptemet
S a cigányér partján állva szerető papám
Velem hallgatta a béka éneket
Petró fénye vibrált a döngölt szobában
Halványan ám még is élettel tele
Szalma illatozott a megvetett ágyban
Csak egyszer feküdhetnék újra bele
Nem kellene semmi a villanyt se bánnám
Ha ott állhatnék ismét újra boldogan
És minden kincsemet a világnak adnám
Egy szót sem szólnék csak sírnák hangosan
A lemenő nap izzó fényét
Két kezembe fognám szorosan
És sarjadó jövőm reményét
Féltve ápolnám gondosan
Sándor Gyula
5 hozzászólás
Jól látom, hogy a lírai én nagyon szereti a kalászokat? Eléggé elütő, vagy csak szubjektív diszharmónia…
“csak sírnák hangosan” sírnék?
Néhány gyengécske rím, de a képek az első versszakot leszámítva megvannak.
Kedves Pál
Valóban rengeteg búza termett Vásárhely környékén gyermekkoromban, és én már akkor is kedveltem a falusi táj hangulatát. Ha eszembe jutnak azok a kellemes évek, a táj, a környezet, és a nagyszüleim szeretete egyaránt felidéződnek bennem. Számomra ebben nincs semmilyen ellentmondás. Ha valakinek a régi emlékei, egyik nap fák, másik nap személyek, következő nap pedig az adott környezet képében jelennek meg, és nem képes ezeket egységes egészként átélni, nos annak bizony meglehetősen sivár lelkivilága, és hervadt fantáziája lehet.
Üdvözlettel
Gyula
Kedves Gyula!
Szép érzés lehet visszagondolni a gyermekkorra a nagyinál! Nekem sajnos ez nem adatott meg, csak anyai nagymamámra emlékszem úgy 3, 4 éves koromból, de ez nagyon halvány emlék! Arra viszont emlékszem, hogy mikor neki volt születésnapja, akkor az unokáinak ajándékozott egy-egy forintot! Akkoriban pedig az igen szép “píz” volt! ’55 környékén!:-)) S voltunk öten!
A versed nagyon kedvesen mutatja nagyszüleid iránt érzett szeretetedet! Még akkor is, ha “néhány gyengécske rím”-mel oldottad meg!
Az a “sírnák” meg elnézhető kis baki!
Üdvözlettel: dodesz
Kedves Gyula!
Nagyon szép vers, remek szóhasználattal! Azért a “sírhatnákra” figyelj oda!
csak így tovább!
üdv: Dusi
Kedves Dodesz, és Dusi. Köszönöm, hogy itt jártatok, és valóban figyelhettem volna a “nák-nék” helyes használatára.