lebegnek fátylak
imbolygó árnyak
sötét szobákban
éled a vágy
sóhajok szállnak
hunyt szemek látnak
sötét szobákban
emléked vár
illanó illat
csendesen hívlak
sötét szobákban
hallgat a könny
szerelmes szavad
bőrömön maradt
sötét szobákban
néma közöny
elárvult álmok
egymagam állok
sötét szobákban
a szó üres
mintha rezdülne
hangszál pendülne
sötét szobákban
hangod keres
nem hiszem még sem
falakba vésem
sötét szobákban
a nevedet
emlékszem múltra
hozzád simulva
sötét szobákban
öleltelek
arcom a szélnek
szememben ég el
sötét szobákban
feléledt fény
hamvadó lángok
új tűzre várok
sötét szobákban
éledjen fény
4 hozzászólás
Nagyon jók a rímek, és tetszik a vers ritmusa is. Nagyon egyben van!
Grat: A.
Ez ismét egy remek ritmikájú vers. Szerelmes, és a dallamossága miatt olyan örömködő 🙂
Hanga
Szép napokat kívánok!
Szervusz Hanga!
Mindenesetre reménykedő… mert hát a remény… 🙂 az fontos…
Viszont dúdolni, dalolni mindig jó és különben is az élet egy dal…
Szeretettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu
Szép napokat kívánok!
Szervusz Angelface!
Örülök, hogy néhány kellemes pillanattal remélhetőleg meg tudtalak ajándékozni!
Szeretettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu