Nap csókolt át a félhomályon
– fénycseppek csendültek
a függöny hószín selymén,
parányi világunk határán
– álmos, nyári délutánon.
Árnyak búgtak lágyan
– mélyfeketék incselkedtek
kacér arannyal,
érintésük ellobbanás
– csalóka csenddé váltak.
Lebegő, pille álmok
– ölelnek gyöngéd mélységekben
öntudatlan, kiégett lélekkel
– beléjük veszem.
8 hozzászólás
Kedves Ginko!
Nagyon tetszett a prózaversed!
Remek képek,kifejezések,hasonlatok!
Sokszor átmentem rajta!
"- fénycseppek csendültek
a függöny hószín selymén," és és és
Szebbnél szebb sorok!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Szép napot!
Nagyon köszönöm, sailor! 🙂 Viszont kívánok szép napot.
Szia Ginko! 🙂
Kellemes a versed, ez volt az első gondolatom. Van benne egy kis melankólia, lehet lebegni.
Egy dolog zavart: a gondolatjelek. Szerintem egyszerűbben, vesszőkkel nagyobb hatást értél volna el.
Egyébként szépek a képek, megvan a tőled megszokott zeneiség is, de átgondolnám a központozást.
Szerintem a kategória inkább "elmélkedés".
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin,
nagyon köszönöm, hogy olvastál és annak külön örülök, hogy zeneiséget fedezel fel a verseimben, így ebben is. 🙂
A központozást jobban át fogom gondolni a későbbiekben. Valahogy nem tudok korábbi verseket átírni, mert nem is tudom… egyszerűen "kihűlnek". Most is már egy újabban dolgozom. Egyébként azt hittem, hogy az igeidők keveredése szembeötlőbb, mert míg az első két versszak múlt időben, addig a harmadik már jelen időben van.
Miden esetre köszön az észrevételt és valóban, tudatosabban kell központoznom. 🙂
Üdv: Ginko
Szia Ginko! 🙂
Amikor gondolatokat hagyok, az mindig szubjektív vélemény, nem is fontos javítani, csak elmondom, hogyan látom én az adott írást.
Központozással sokat lehet "dobni" egy versen (prózán is), mert kiemelhetők a hangsúlyos részek, de ugyanezzel "agyon is lehet csapni". Fontosak az arányok.
Én mindig úgy írom a verseimet, hogy először beteszem a blogomba, ahol olyan környezetbe kerülnek, ami már publikációs felület. Nekem általában ott jelennek meg a lehetőségek, ott szoktam változtatni, mert a szövegszerkesztő nem alkalmas arra, hogy teljesen átlássuk írásainkat.
Amit a véleményekbe írok, mindig úgy alakul ki, hogy mit tennék, ha a saját versem lenne. Utólag én se nagyon szoktam javítani, de ha szükséges és van még rá lehetőségem, megteszem.
Ami az igeidőket illeti, észrevettem, de tetszett, mert a záró szakaszt következménynek gondoltam, és így van helye a váltásnak, sőt, kifejezetten hatásos.
Szeretettel: Kankalin
Értem, köszönöm. 🙂
Kedves Ginko!
Gyönyörködtető ez a vers; élmény olvasni, ahogyan bánsz a szavakkal, ahogy munkára fogod őket, hogy kifejezd általuk az érzéseidet.
Laca 🙂🌹
Ismét nagyon szépen köszönöm. 😊