Kufár a sors –vezet,
örül, ha éhesen ehet,
ha álmokat vehet,
örül, ha árulód lehet.
A szürkeség ködét
elönti most a csillogás.
kitárta börtönét
a föld, nevet a nagyvilág.
Kacag a hópehely
a földre hullva, szélzenét
hozott az ünnepen,
az éjbe zengi énekét.
Karácsony ünnepén
emelj magasba kedvesem,
ölelj mosolyt felém
ha fényes angyal énekel.
Mikor felém hajolsz
az égi fény a földre ér.
Dúdolj a vállamon,
vegyél karodba könnyedén.
Ha vársz, ha mész, ha éjt
remélsz, az éltetőm leszel,
ha senkitől se félsz
szeretni megmaradj nekem.
Napkelet legyél,
öledbe hajtanám fejem.
Maradhatok az éj,
cserébe fogd a két kezem.
4 hozzászólás
Nagyon szép szerelmes vers, teli vággyal érzelemmel és csak úgy zenélt mikor olvastam.
Boldog Karácsonyt!
szeretettel-panka
Kedves Panka
Köszönöm, hogy olvastad a versem.Örültem soraidnak, és most látom minden fehér.
Boldog karácsonyt neked is.
szeretettel. Ági
Karácsonykor a 87-es busz megállójában várt egy fiatal ember.Néhány perc után szinte a karjaiba röppent egy lány.Róluk szól ez a vers. Én épp a Batthyányi téren jártam …és aztán vittek a sorok.És sosem fogják megtudni, hogy róluk egy vers született.
Ágnes
Kedves Ágnes!
Megrendítően szép ez a vers. Most, hogy már előzményeket is tudom még szebbnek érzem. Talán a tisztasága varázsolt el teljesen.
Gratulálok.
Szeretettel:
Millali