NapraforgóSzotyiMázli

Sétáltam felfelé az aszfaltösvényen és az éjjel képei kötötték le agyam, mind jobb- mind baloldali féltekéjét,
Közben dudák, harangok húzták grafitemberek négyzetrácsos képét.
Az enyémet nem. Láttam a napot.
Bár nem hívtam papot, de áldott tűzzel világított, azóta is világít ott.
Én pedig sárgán álltam, kéken égtem. Néztelek.
S mohón ittam ki csuprodból, az újszülött mézcseppet.