Napsugárkék
az éjszaka,
az ég minden csillaga
napsugárkék a hajnal
veled-virradattal,
napsugárkéken
ragyog a nap az égen
ha rámnézel
kívánós-merészen.
Napsugárkék
a harmat
fáradt arcodon
– minden cseppjét
lecsókolgatom. –
Napsugárkék a szemed
pillantása,
ne nézz vele másra,
soha másra
mert napsugárkék
szemeidből kihúnynak a csillagok
s velük együtt én is meghalok.
Napsugárkék
By fefo
4 hozzászólás
itt már csak annyit írok, h szívesen és élvezettel vagyok az olvasód…
Nagyon klassz… jó ez az önmagával való látszatellentmondás a napsugárkék szóban. Mert ugye a napot, meg a sugarakat, azt hagyományosan sárgának ábrázoljuk, legfeljebb vörösnek, de az már egy különleges helyzet, az alkony vagy a pirkadat. Valójában azonban fehérek, a fehér pedig a létező összes színből áll össze, köztük a kékből is. (Ha nagyon tudományos akarok lenni… 😛 ) Itt nálad a hajnal is kékre festi a napot, vagy a nap festi kékre a hajnalt… meg ugyanúgy az éjszaka, a csillagok, a harmatcseppek, a szem pillantása – na most fejtettem meg, ugye a Kedvesnek kék a szeme??? Ragyogó, világos, napsugárkék. ?
Gyönyörű vers.
Üdv
Zsázs
Kedves fefo elbüvéltél megint!:))
Szeretettel: marica
Ez nagyon szép! Én is azt mondanám, mint marica!