Napsütésben ringatózik
parkunk zöldszín koronája,
egy–egy fürge napfénygyermek
néha bekkukkant alája
csodálkozik nagy vidáman
virágai dús pompáján
megfürdik az illatárban
szárítkozik bokrok ágán.
Rávillan a csíkos hátú
döngicsélő kék darázsra
lehuppan egy tarka szírmát
lobogtató szép virágra,
hörpint néhány haramatcseppet,
s megpihen a föld rögében
elalszik mint fáradt gyermek
anyja puha lágy ölében.
4 hozzászólás
Csak egy mondat jutott eszembe: Repkedő boldogságcsoda.
Nekem az öreg almafánk jutott az eszembe, és a boldog, gondtalan tavasz…
Nagyon tetszik a vers lüktetése!
Gyönyörű és vidám! nagyon tetszik!
Üdv.
Valóban gyerekvers, de a természeti képeid nagyon jók!