Birokra kelnél-e vágyaid dacával
Ha álmaid oszlanak a végtelen kínjával
Megmártózol-e tejfehér habjában
Rettegés óráján démoni karjában
Kitartasz mint hős, el nem hagyod helyed
Vagy megfutamodsz gyáván, mosod kezeidet
Maradsz ott, hol sikolt a a létezés
Hol írmagjává süllyed a távozó érkezés
Lángoló ízét homályának ne feledd
Benne nyugalmadat hiába keresed
Az az óra gyönyört ád, majd rabul ejt,
Szorongásod megújul, mert nem felejt
Izzani készülsz mint megannyi láva
Csak előre figyelj, és sohasem hátra
Ragadd meg a feléd nyúló kezet,
Ne feledd: van ki téged szeret.
10 hozzászólás
Kedves Rozália!
Tetszik ahogy feltárod a következményeket!
Soha nem szabad feladni!
Egy anya soha nem adja fel a küzdelmet a gyermeke érdekében és ez másoknak is példaértékű vers.
Sajon nekem is voltbenne részem, és telyjes sikerrel végződött, a jó isten adott erőt és megvilágosodást a megoldás utja felé:)))
Nekem még nem volt bátorságom írni róla:(
ha jól értelmeztem a versedet? ha nem hagy üzenetet.
Szeretettel gratulálok. Marica
Kedves Marica!
Köszönöm kedves soraidat, igen, versem arról szól, hogy soha, semmilyen körülmények között nem szabad meghátrálnunk, mert sosem tudhatjuk előre, hogy mikor fordulnak jóra a dolgok.
Szépen versformába szedett gondolatok.
Gratulálok!
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen!
Nagyon szép vers, komoly gondolatok, Gratulálok Rozália!:)
Köszönöm kedves Sleepwell, nagyon örülök Neked!!!
Kedves Rozália!
Bátorítást, a reménybe vetett hitet olvastam gyönyörű soraidból.
Gratulálok: Zagyvapart.
Köszönöm szépen, kedves Zagyvapart! Mindig örülök, ha olvasod műveimet!!!
Rozália!
Ez nagyon szép!!
Nekem a legutolsó versszak tetrszett a legjobban.
köszönöm hogy olvashattalak
puszi
Anikó
Köszönöm kedves Anikó, hogy meglátogattál!!!
Szeretettel: Rozália