Oly ritkán akad,
Hogy meg akarod ölni magad.
Ilyenkor azt kérdezem: Miért?
Képes meghalni, a tűzért?
Egy parányi őrültségért?
A viszonzott bűnért?
De én inkább tudlak élve,
Mint, hogy sírban tudjalak téged.
Ezért azt mondom találj inkább mást,
Vagy vessd el a halál utáni vágyódást.
Nem érek én annyit, hogy ilyet tennél.
Örülnék ha inkább szépet tennél.
Elhagyom ezt a járatlan utat.
Folytatom inkább amit a magány mutat.
Nem bírnék a temetésedre meni.
Inkább szeretnék utánad eredni.
2 hozzászólás
Nekem még mindig nagyon tetszik ahogy írsz. Ezt a versed kellett volna, hogy először elolvassák akik bírálták, hogy “sötét” dolgokról alkotsz. Nem sötét, csak sokan félnek belátni, hogy egyszer bizony mindenki elmegy… még mi is.
Gratulálok!
Kedves lebeszélő 🙂
igazad van, jobb az élőt szeretni, mint temetésre menni…
( ne haragudj megjegyzésemért, intenélek a szóismétlésekre)
egyébként nagyon jó vers és a mondanivalója is tetszik!
szeretettel:Roni