Legyél felejtés teste !
Bújj el a végtelenbe !
Rejtőzz el benne végleg
ne indulhassak érted !
Ne lássalak ha alszom !
Ne érjen hozzád hangom !
Öleljen körül csendem
ha feszül is vágy bennem,
múljon el mint az álom !
Ne melegíts ha fázom !
Ne érjél hozzám kedves !
Nem leszek engedelmes !
Makacsul dobol bennem
szabadságra születtem.
Inkább eldoblak téged,
s nem leszek menedéked…
Nem menekülök hozzád,
nem járok több Canossát.
Menj, és ne nézzél vissza.
Idő a nyomod elmossa.
1 hozzászólás
“Menj, és ne nézzél vissza.
Idő a nyomod elmossa.”
Szeretettel: Rita 🙂