Ne félj Szeptember, ha időd lejár,
még fényben úszik az őszi határ,
hajnali harmat szirmokon ragyog,
kerülnek téged alkonyi fagyok.
Ne félj Szeptember, áradó fénnyel
ölelő öled gyümölcsöt érlel,
szőlőszem duzzad, méh, darázs rászáll,
mosolyog reánk sok víg virágszál.
Ne félj Szeptember, hisz a vén kályha,
a nap melegét még fel nem váltja,
nem fázik, reszket, kinn s benn az ember,
áldunk mi téged, ne félj Szeptember!
Kis szöcske szökken, fürge gyík szalad,
paprika-fűzért pirosít a nap,
bús a mi szívünk, továbblépsz egyszer,
könnyes lesz búcsúnk, ne félj Szeptember!
2 hozzászólás
Örömmel írok elsőnek versedhez, én ugyanígy vagyok a hónapokkal.Mire vérge egészen megkedvelem, tovaillan.
GRATULÁLOK VERSEDHEZ. Ágnes
Köszönöm a gratulációt!
Bizony, minden hónap egy időszak az életünkből, fogy mint a homokóra. Persze nem csak az idő múlása, hanem a búcsú és a változás, ilyen az életünk is. Aztán minden hónap visszatér majd, jó tudni. Talán az élet is egy körforgás, s ha eltávoztunk egyszer visszatérünk majd egy új életben.
Üdvözlettel: alberth