Lábam lebben a szélben,
tétova léptemet érzem
elveszik… ahogy a talaj alatta…
Bátrabb leszel, ha célt lelsz
szél fodra néha keményebb
támasz ha szárnyalsz, mint alant
a por: süpped a talpnak.
Ahol szürke az angyal
sárba taposva a lélek…
Sírtam: esőm könnye mosta a szárnyam,
mígnem csillog a toll, s nem álca:
egyként fényes a fekete fehérrel…
Szikla peremén állva, szemem az égen…
Ha előre lépnék, halál a vége?
Dehogy! Erős hitem szárnyra kap:
lábam lebben a szélben,
tétova léptemet érzem
elveszik… ahogy a talaj alatta…
8 hozzászólás
´Szikla permén állva,szemem az égen…
csoda jó!
Gratulálok:sailor
Köszönöm, Sailor!
Csoda jó…
Hmm…. "…végül is, nem olyan rossza az! " – mondta egyszer egy vajákos asszony a tenyerembe nézve, miután kirázta a hideg!
Örülök, hogy olvastál!
Kedves Gabe!
Nagyon tetszik a versed. Minden egyes vsz. nekem is szól.
Szikla peremén állva, szemem az égen…
Ha előre lépnék, halál a vége?
Dehogy! Erős hitem szárnyra kap:
Ez meg különösen.
szeretettel: hundido
Kedves hundido!
Örülök, hogy Neked is szól!


Bár a szárnyra kapást szó szerinti értelemben nem próbálnám ki, de egyébként támaszkodok fenntartó erejükre! Örülök, hogy Te is!
Hogy ne legyen mégsem túl értékelve, elmondom, hogy 23 perc alatt írtam. Ahhoz képest nem lett rossz
Örülök, ha ennyi idő alatt tudtam egy-egy kellemes percet szerezni Neked!
Köszönettel: Gabe
Kedves Gabe !
Pengeélen táncoltatod a verset, nagyon tetszett.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Szia Zsu!
Örülök, hogy tetszett!
Mindig penge élen táncolunk, mindig szikla peremnek tűnik minden a döntések előtt, hisz a jövő, a biztos pont, ahová lábunkat tesszük egészen addig nem is létezik, amíg a lábunkat felemelve nem merünk elszakadni az előző biztosnak vett ponttól, s bízni a következő lépésünk sikerében.
Köszönettel: Gabe
Nagyon érdekes, amit, s ahogyan kifejezed magad. Nem mindig az a fontos, hogy a szótagok- és a rímek pontosn úgy illeszkedjenek, ahogyan az "előírva vagyon"! – s a jól formázott külleme mégis rendet képvisel.
Most ketten vagyunk itt, az oldalon, de ne félj tőlem!
Szeretettel olvastam: Kata
Szia Kata!
Örülök, hogy olvastál, hogy írtál, hogy tetszett
Félni? Dehogy!
Egy ideje már nem félek, minden, és mindenki, csak hozzá tehet a boldogságomhoz, a napomhoz…
A versek küllemére nem adok sokat, úgy jönnek, ahogy jönnek, alig szűrök rajta valamit.
Hálával: Gabe