Az írtad, szabad vagyok
én azt nagyon kétlem
a magány nem szabadság
a szerelmedet ezért
az elmúlástól féltem
két kezemmel védem
Nem kell felszabadíts
nem kell óvni engem
szabad leszek a magányban
rab a szerelemben
láncolj csak magadhoz
rab legyek szívedben
De ha már nem szeretsz
rabbá sem tehetsz
ne féltsd a szívemet
koldusá nem leszek
felejteni mégsem fogom
bánatos szemedet
1 hozzászólás
Kedves Munkácsy!
Gratulálok a versedhez.
Csodálatosan megírtad a szerelmes ember eszetlen észjárását.
Nagyon szép képekkel festetted le a szerelem fonákságát.
Kívánom neked az hosszú és édes rabságot.
Üdv: Béla