Kövé dermedt az én szivem
Talán vér sincs ereimben,
Jéghegyé vált összes álmom,
S erőm sincsen tovább másznom.
A reménynek sincs már ereje
Minden tagom reszket bele!
Kék ég alatt börig ázók,
Jaj,de borzasztóan fázok!
Ha szerelmednek tűze égne,
Fagyott szivem ujra élne.
De sehol nyoma a parázsnak,
Vége szakadt a varázsnak.
Merre bújkálsz,gaz szerelem?
Gyere,kérlek,segits nekem.
Ne hagyd veszni minden vágyam,
Igy koporsó lesz az én ágyam!
[IG_KITOLT]
5 hozzászólás
Szia! Hát én megéreztem belőle, a fájdalmat, elkeseredést. Tehát számomra nagyon jó a versed. Kicsi kritika. ha elfogadod: Az utosó sor nekem biccen. Két lehetőség a módosításra:
Mert koporsó lesz az ágyam!
vagy
Így koporsó lesz az ágyam!
Gratulálok. Megérintettél.
“Merre bújkálsz,gaz szerelem?” – ez a sora nagyon jó!!
Jó a vers, de egy-két helyen még kisebb csiszolásra szorul. De tényleg csak apró hibák vannak elvétve benne. Klassz lesz!! 😉
Szerintem is a vége úgy jön ki, ha: “Így koporsó lesz az ágyam!”
Szép! 🙂
nagyon jó! szerettem az ilyen verseket! ahol keveredik a vágy és a félelem, de ez jó, azt jelenti hogy igazán élsz és van mit vesztened. megéld, átéled az életet és annak minden jó és rossz pillanatát. ajánlom neked az én versemet(egy pillanat magyari).
Nagyon szep.