Merről sodort erre a kósza szél?
Hány átvirrasztott éjszaka vezetett hozzád?
Mindegy, lehetek semmi, vagy
a MINDEN!
Lehetek fényes csillag az égen,
Vagy szellő, mely lágyan simogat.
Lehetnék ezüstös hópihe a válladon.
Mindegy, lehetek semmi, vagy
A MINDEN!
Talán egy puha érintés szád vonalán,
Egy csillogó könnycsepp szempilládon.
Vagy a végtelen, szíved belsejében.
Ha én az vagyok, akit örökre szeretni tudnál!
SEMMI, vagy a MINDEN!
2 hozzászólás
Kedves Gyöngy!
Szép ez a szerelmes versed. Különleges formában írtad, és érdekes formát adtál neki. Hibátlan a tartalma. Nem tudom, miért nem olvasták eddig, én véletlenül bukkantam rá.
Talán Te is látogass el néhány alkotótársadhoz, s akkor ismertebbé válsz. Én sem talákoztam még írásaiddal, pedig ismeretlenek munkáját is szívesen olvasom.
Szeretettel: Kata
Kedves Gyöngy
Komolyan gondoltad, hogy nem töltesz fel több verset?
Olvasóként azért itt vagy az oldalon?
Tetszett a versed.
Üdvözöllek: Ágnes