csak az újabb ráncom ne lenne látható
csak az ágyam ne lenne olyan kopottas
csak az érzés ne lenne olyan lopottas
csak fel tudnék úgy kelni hogy végre ne fájjon
hogy a gondolat odabenn ne kiabáljon
csak ez a reggel ne lenne olyan átható
mikor minden fájdalmam élesen látható
9 hozzászólás
Nagyon nagy szomorúság bújkál szép versedben. Ha mindezt hittel kéred, megkapod.
Üdv: Colhicum
Remélem, kitart a hitem, köszönöm Colhicum!
Hanga
Szia!
Hangásnak elég Hangás ez a vers, de bizony tényleg szomorú a hangulata. Mindenesetre nagyon tetszik, ha lehet ilyet mondani ebben az esetben.
Brúnó, neked minden megengedett, köszönöm a hangásítást 🙂
Hanga
Szép és szomorú sorok.
még szép, még jó, hogy szomorú, köszi Boer.
Hanga
Nagyon szépen megírt, nagyon lehangolt-szomorú.
Igen, ez ilyen. Köszönöm, hogy olvastad!
Hanga
Az utolsó két sor tetszett a legjobban…az jutott róla eszembe, amikor egy reggel tényleg nagyon szomorúak vagyunk,mégis fel kell szállni a buszra, vagy a metróra, és az ember nem győzi elnyelni a könnyeit. Aztán ahogy telik a nap,enyhül ez az érzés, a reggel a legrosszabb. Tetszett a versed!
H.