Ember, ne szemetelj,
mit elejtesz, vedd fel!
Rend a lelke mindennek,
én is arra intelek!
A világ a káoszból lett,
ami sötét, elnyelő,
értelmetlen, rendszertelen,
nincs benne, mi éltető.
A rendet az Úr lehelte
értelmével mindenbe,
a gonoszt az ő útjáról
igéivel intette…
Világos, mi átlátható,
megérthető, rendezett,
ilyen világ született így,
amit Isten teremtett.
Vigyázz reá, békét ez nyújt,
boldogságot, te neked,
s ha szerető párra leltél,
fény ragyog a rend felett.
Világosság lőn világban,
rebegj hálát hű imádban,
érted teremt fényt az Úr,
hogy lássad, értsed, tudjad,
hová tartson utad,
s boldogulj, míg célba érsz,
jó ha semmitől sem félsz,
rossz, ha rettegsz és remegsz,
akkor bármit elfeledsz,
félsz, s nem élsz igazán,
s nem érzed azt, hogy ez itt a hazám,
mit ismertél egyszer….
hol tisztaság, s rend kell,
ott a csermely cseveg,
tiszta forrás csobog,
és az élet vize
ki soha nem fogy…
Tehát ember,
ne szemetelj!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Nagyon igazakat mondtál versedben, mert rend a leke mindennek, erre intenek az emberek.
Ez vonatkozik nem csupán a külsőségekre, a kertre, házra, utcára,
hanem az ember lelkére is!
Szeretettel olvastam: Kata
Minden téren szemét a szemét valóban. Ha rend van az ember lelkében, akkor saját maga körül is rendre törekszik. A jó emberre méltán mondják, hogy rendes ember, a rossz emberre pedig, hogy gazember.
Szeretettel: alberth