Várj a szerencsédre
Várj a kegyes véletlenre
Várj egy életen át…
De én nem várok
Amikor a föld az égig ér
Amikor a zene a tér
Nem várom az egyenes út legvégét
Kanyarok és kereszteződések közt is lehet szép
Égető aszfaltról az árnyékba menekülni
A végtelen folyókra hidakat emelni
Labirintusokból szabadulni
Forogni, eltévedni, csatangolni…
Várj a szerencsédre
Várj a kegyes véletlenre
De ne várd meg, amíg a játék véget ér!
2005. június 30.
1 hozzászólás
A játék soha nem érhet véget.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa