Hiszen hiába zsörtölődsz,
a bősz lidércek átnevelnek,
ukázt hozott szelén az ősz,
cserélik ím, kemény gerinced,
hajolni fogsz akárhogy is,
amerre kell, ha úgy akarják,
tovább te nem lehetsz tövis,
elérik ők megint a módját.
Ne zsörtölődj, nem új dolog,
a múlt be sokszor elkövette,
midőn velünk sem alkudott,
a lelkeink csomóra kötve
sajogtak egyre, víg torán
csupán a görbülő gerincek
hajoltak éltetőn, nyomán
lesütve bújt a nyílt tekintet.
Ne zsörtölődj, nem úgy igaz,
lehet folyóba lépni kétszer,
tudom, talán csekély vigasz
de majd ezen segít a kényszer…
… esetleg ám, ha gondolod,
s mered, ne állj be most a sorba,
kupámat akkor is fogom
emelni rád, ha elsodorna.
2 hozzászólás
Kedves Imre!
Írásod nagyon megfogott!
Ne hajts fejet, ez lenne a lényege,de Te
csoda jól kifejezted mennyire nehéz ezt megtenni!
“hajolni fogsz akárhogy is,
amerre kell, ha úgy akarják”
és
“a lelkeink csomóra kötve
sajogtak egyre, víg torán
csupán a görbülő gerincek”
´´aá lehetne az egészet idézni!
A két utolsó sor remekül zár!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Megtisztelsz, kedves sailor.