Bárcsak lennél a szél s én a sivatagi homok,
együtt alkotnánk ezer domborulatot!
S ha megszűnnél, és sem mozdulnék többet…
Bárcsak lennél a víz és én az orkán,
szunnyadó vágyaid felkorbácsolnám!
S ha megszűnnék, visszatérne nyugalmad…
Bárcsak lennél a tűz s én a száraz erdő,
perzselve falnál fel mindent mi bennem "nő"!
Ha elhamvadnék, elaludnál te is…
Bárcsak lennék a föld s te a jó vetés!
Magamba zárnálak. Ennyi az egész.
S tavaszra kivirulnék teáltalad…
5 hozzászólás
Szia Gyömbér!
Gyönyörű kívánságok, boldog lesz, aki beteljesítheti neked, s te is boldog leszel. Ha most vágynék valaki után, aki még nem vett engem észre, ezt a verset küldeném neki. Gratulálok.
Köszönöm, kedves arthur! 🙂
Csatlakozom az előttem szólóhoz! Gratulálok!
Gyömbér! Csodálatos kívánságok, jobbat nem kívánhatna senki. Fantasztikus, ahogy a természeti elemek “játékát” kapcsolatát felismered két ember közti szerelmi kapcsolatban. Kiváló alkotás!
Köszönöm az olvasást, és a dicsérő szavakat!
Gy.