Élj úgy mint a szegények,
Adakozz mint gazdagok,
Ne veszítsd el reményeid,
S álmaidat megkapod.
*
Építs magadnak szép világot,
S élj annak törvényei szerint,
Mert ha kialszik Remény-lángod,
Az akkor is királynak tekint.
*
Örömöd,gondod viseld fegyelemmel,
Ne tomboló tébolyként,kevélyen,
Mert senki sem kecsegtet Szerelemmel,
Ha azt hirdeted úton-útfélen.
*
Nem védekezésből van a rózsának tövise,
A rútság előtt adózik vele,
Mert akinek szeme csak a szépségre tekint fel,
Maga is rúttá válik lélekben.
*
Csókold meg Fortuna lábfejét,
Ha utadon szerencse nem kísér,
Mert ő az aki igaz reményt,
S mindenkinek szerencsét ígér.
6 hozzászólás
Bár nem hiszek Fortunában, a versed jó. Megfogadható tanácsokat adsz, leginkább az első tetszik.:)
Olyanok a négysorosaid, mintha egy apa adna tanácsokat gyermekének, mielőtt az hosszú útra indul.
Tetszenek a négysorosaid:) Grat ! 🙂
Köszönöm Sleepwell és Colhicum,illetve Neked is Rozália!:)
Talán egyszer majd elmondom ezeket a fiamnak,ha lesz:)
Elgondolkodtató, megfontolandó sorok, tetszenek:)
Bár itt-ott nekem döccent 1-2 rím, tartalmas verset alkottál 🙂
Hanga