Néha megtalál az Út, de ködbe vész,
és homályba ránt az élet alkonya.
Vasfogán időmnek átkozott nehéz
napok sorolnak; Ámor írja rá ma
ritka perceit, de zár a csend-bilincs.
Szelíd szavad bevonja tört arannyal
éber álmaim ha tóduló a nincs,
a néma vágy vigasztalan belém hal;
ám ragyogva tőled új az ébredés,
múltba írt világom tűnik árnyakon;
átsuhanni álmaidba így merész,
ámde gyógyulást remélek, hát hagyom.
Lágy ölébe vonva bánt az Élet,
úszom árjain, de néha félek.
44 hozzászólás
Ne félj, mert nagyon jó szonettet írtál;
bele szőtted az összes gondodat…
Amikor úgy érzed, a józan ész diktál;
alkoss ily csodákat! Alkoss még sokat…
Fogadd kalaplengetős gratulációmat szeretettel…
🙂
Szia Braunel! 🙂
Beleszőttem én mindent: józanul. A kalapemelés neked is jár, mert oly merészségre vetemedtem, hogy nálad is botorkáltam, hogy ez megszülethessen. Egyébiránt bevallom, hogy soha nem sikerült ilyen pontosan megfogalmaznom a lényeget. Minden benne van, s épp úgy, ahogy bennem él. William is sokat segített, meg más is, akinek hálával tartozom az eszméiért. 🙂
Köszi, egészen biztos, hogy megyek még hozzád, mert tanulhatok ezt-azt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Remek szonett
gratulálok
Szia András! 🙂
Köszönöm, örülök, hogy tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szonetthercegnő, megint hatalmasat alkottál! 🙂 Hirtelen nagyon sok mindentől kezdtél el félni, az élettől, de egyúttal annak megszűnésétől. Bár egyesek azt vallják, a félelem haragot szül, az pedig kínt és szenvedést (Yoda monológja kedvenc filmemből :D), de szerintem aki nem fél, az máér túllő a merészségen, aki nem fél, annak nincs vesztenivalója, nem értékel semmit. Félni és félteni, ez is az élet része.
Szia Csaba! 🙂
A megszólítás zavarbaejtő, talán a "társalkodónő" inkább fedezné a titulusomat. 🙂
Ez az Élet nem az az élet, s nem mindig félek, csak néha. 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy bogozgattad!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Rég jártam erre (kicsit vissza vagyok vonulva… jó néha a csend…), de megtaláltalak :)) és megint örülök a szép versednek! Gyönyörű költészet, amit alkotsz; harmonikus ritmus, és olyan érzések, amik tényleg egészen mélyen megérintik az olvasót.
Olvastam a "Levél Odafentre" című írásodat is, és önkéntelenül is eszembe jutott a kérdés, hogy… amellett, hogy lelkileg van mit elviselned, hiszen kirótta Rád az Élet az elviselni valót, hogy vagy? Úgy érzem, olvastam benne valamit, ami azt sugallja nekem, hogy… talán van még a nehézségeken kívül még valami, ami több súlyt jelent a válladon, és ez ebből a versedből is átjön egy kicsit…
Szeretettel: barackvirág
Szia barackvirág! 🙂
Örülök, hogy erre jártál, s megtaláltál. 🙂 A csend néha tényleg jó, magam is majdnem mindig szívesen töltöm vele az időt. 🙂
Szeretek itt olvasgatni olyankor, vagy papírhegyek között írogatok. A súlyokat viselem, néhányon nem tudok változtatni, mert nincs hozzá elég hatalmam, de vannak olyanok, amiket érdemes a vállamra venni, mert nem annyira teher, mint amennyire annak látszik. 🙂
Van édes teher is. 🙂
Köszönöm a jelenléted, az érdeklődést, azt is, hogy jelzőt illesztettél a "költészetem" elé. :)))
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Nem csupán azért hagyok betűt "ez" oldalon, de ritka jól megírt sorok nyomán főt hajtok végtelen.
Ne félj! Erőd idő csak edzi majd. Ezer csodát hoz még eléd e zord "történelem".
A kívülálló elismerésével, szeretettel:
Val'
Szia Val! 🙂
Látom, "jambikus" kedvedben vagy! :))) Nagyon tetszik a hozzászólásod, ritmizáltam. :)))
Nem félek, csak néhanapján -attól, hogy ez a fránya történelem elvesz tőlem még valamit, amit nagyon nem szeretnék odaadni neki. 🙂
Köszi a "kívülállásodat" itt belül! 🙂 Nem tudom hogy tudsz egyszerre két helyen lenni, mikor csak egy életed van. 🙂 Mi volna, ha kettő lenne? Megdöntenéd a Piramis és Révész Sándor elméletét. :)))
Szeretettel: Kankalin
Én nem félek leborulni soraid előtt!
Érzelmekkel teli, gyönyörű szonett!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Szia Fél-X! 🙂
Ezzel a formával is próbálkoztam, minden út a szonett felé vezet. 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Félelem és remény, az élet mozgató rugója. Ez kitűnő szonett.10 pontot adnék neked, de nem tudok, csak gratulálni!
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
A gratuláció is elég, meg az, hogy elolvastad. Örülök, hogy tetszett, köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin!
Nagyon szép amit írtál. Ne félj! A félelem negatív energiákat teremt. Az élet egy szép játék, játszd el. Az élet egy csoda, csodáld meg. Az út Te magad vagy. Soha ne feledd azt sem, hogy végtelen, de ezeket Te mind tudod, és ennek birtokában írod szebbnél – szebb verseidet amihez gratulálok.
Szeretettel üdv:Vali
Szia Vali! 🙂
Játszom, játszom…
A játékban nem mindig lehet győzni, de azért igyekszem. 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm a szép hozzászólást és azt is, hogy elolvastad!
Szeretettel: Kankalin
Drága Lin!
Gyönyörű sorok, nem is lehet mit hozzáírni, minden haszontalan szó csak koptatná versed fényét.
Igen, engem is olykor megtalál az út, mi ködbe vész… de mindig jön egy segítő baráti kéz.)
Bevallom, én is sokszor félek, de ki nem. Félelem nélkül nincs lét, s talán ez épp így helyes.
Csodaszépet írtál!
Szeretettel Rita
Szia Rita! 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers, a kedvességed pedig nagyon köszönöm, valamint azt is, hogy szorgalmasan olvasgatod a verseim. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Oly régen olvastam szonettet, talán iskolás koromban. Mégsem erről szólnék, hiszen bizonyára tökéletesen oldottad meg, s úgy van megírva, ahogy a forma megköveteli.
Engem mindig a tartalom fog meg, mint most Nálad is. " "átsuhanni álmaidba…" engedtél, s nagyon érzem a világodat. Tudod "néha félek" még én is, s azt hiszem sokan vagyunk így. :))
Őszinte soraidhoz gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Szia Pipacs! 🙂
Igyekeztem a tartalmat összhangba hozni a formával. Szeretem a szonetteket, mert nagyon mélyen lehet bennük kifejezni érzelmeink belső megélését, ráadásul nyugtatja a lelket. 🙂 Csalafinta módon magába húz, el sosem enged. 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Néha – vagy akár többször is – mind félünk. Van aki az "Úttól", van aki az "Élettől". Bár e kettő akár lehet egy és ugyanaz is…
versed remek lett
üdv
leslie
Szia leslie! 🙂
Hát igen… Amikor az Út az Élet, s az Élet az Út, érdemes megvárni, amíg felszáll a köd, akkor teljes a gyógyulás, iszkol a félelem.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ne félj! Nem szabad, hisz erősnek születtél. A fájdalom megrősit. Legalábbis ezt olvasom a soraidból.
Még sosem küldtem dalt senkinek. Most mégis megteszem. Szerintem igaz, amiről szól! Remélem megérted, ha nem, szívesen elküldöm a szövegét magyarul is.
http://www.youtube.com/watch?v=MHr4yKrYNKQ
Szeretettel a szép versért!
Hamupipő
Szia Hamupipő! 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers, bár nem annyira szomorú, mint amilyennek látszik. 🙂 Inkább egy hatalmas, mély sóhaj, ami megdöbbentően jóleső. 🙂
Meghallgattam a dalt, a címét beírtam fordítóba, a "hét híd" alapján elkezdtem gondolkodni, hogy miről szólhat. Vannak elképzeléseim. 🙂 Nagyon köszönöm, jólesett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Néha félünk mindannyian. Van aki vállalja, van aki nem. A félelmek legyőzése a tett. Azokon felülkerekedni jó érzés. Szép a versed. Mélyen benne voltál.
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Manapság egyre nehezebb legyűrni a félelmet, de ez inkább a világban zajló dolgokra vonatkozik.
Örülök, hogy tetszett a vers. Jó érzés mélyen a szonettekbe bújni, mert biztonságos menedék, sosem hagynak cserben. 🙂
Köszi a véleményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nem először olvasom a versed, és nem azért mert nem értettem meg, hanem mert igazán jó reakciót nem tudok rá adni. Nagyon nyitott a vers, olyan sok mindent elárul, ami ritka tizennégy sorban, építésében pedig szépen vezet, határozottan, de nagyon érzékenyen nyit. Az érzékenységét és megfutó-visszariadó gondolatait nekem az is mutatja, hogy a felvezetett képek, érzések egy egy "de" szócskával fordulnak ha nem is vissza, inkább befelé, a saját érzések biztonsága felé terelve az olvasót – vagyis engem. A két záró sor ellentéttel vezet fel, majd rögzít, és mindjárt egy belső érzelmet kapcsol hozzá. Szinte az egész verset az a hullámzás jellemzi, visz, sodor szépen. Remek a forma, nívós, tisztán követhető, erős a tartalom. Örömmel olvastam.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Húha! Most megszeppentem. 🙂 Úgy értelmezem, hogy nem jól követtem a shakespeare-i mélyülést, mert csapongó voltam a versben. Egyébként igazad van, pontosan így jártam ki-be, ahogy érezted. Azért zártam így, mert most sem tudom hol vagyok. 🙂
Örülök, hogy sodrónak találtad, igyekeztem a ritmusra odafigyelni úgy, hogy ne vigyen el a tartalomtól. A "hatványozás elve" itt is működött, magába rántott megint, de hagytam, mert élvezetes volt. 🙂
Köszi a "nívós" jelzőt, jó érzés. 🙂
Szeretettel: Kankalin
A félelem, a legbenső félelm az, ami sokszor láthatatlanul
írányit bennünket, legyen az kívánság, átélt érzelmi
hullám, vagy tartós lelki állapot. A félelem életben tart,
de sokféle félelem van. Remekül lehet érzeni,hogy a te
félelmed miből ered és milyen. Nem kell félni. Igen jó
a vers belső rezgése!
rca
Szia ruca! 🙂
A versben a belső rezgések valakihez szólnak. Szerintem az gazdag ember, ha érzékeli a hanghullámokat, de az is lehet, hogy sosem hallja meg, mert nem meri, vagy nem is akarja.
A félelmem ebből ered. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet elodázni, mert nincs rájuk elegendő idő, hiszen nem mi írjuk a sorsunk, hanem Odafent előre elrendeltetett. Ha súgnak nekem az Égiek, akkor nincs választásom: teszem a dolgom. Ezért írtam ezt a verset (is).
Örülök, hogy tetszett, köszi a pszichikai elemzést, a terápia vázlatát, az empátiát is! 🙂
Szia: Kalin
Kedves Kankalin!
Néha bizony félünk.Nagyon szép vers. Örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel Mária
Szia Mária! 🙂
Örülök, ha tetszett, nagyon köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel: Kankalin
Szép ez a versed Kankalin, a dallama, a ritmusa:) és amit a sorok közt olvastam az is nagyon…:)
Üdv: Évi
Szia Évi! 🙂
Szeretem ezt a shakepeare-i szonettet. Nem az első, tán az utolsó sem.
Örülök, hogy a sorok között is olvasgattál, és annak is, hogy tetszett neked. 🙂
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Újra olvastam a versed. Kellett is, hogy megértselek.Már értelek.
Ági
Szia Ági! 🙂
Felettébb jó hír, hogy értesz engem, mert bizony gyakran komoly összetűzésbe kerülök önmagammal, hiszen csak utólag értékelem a belőlem kiszaladt verseim, ezért néha pironkodom. Egy biztos: mind igaz, amit hirtelen publikálok, szeretem az írás tisztaságát és őszinteségét. 🙂
Köszönöm, hogy átgondoltad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
azt hiszem tanultam sokat…rögzítettem a ritmust és elengedtem azt a szorító érzést, mely arra intett: ne tölts amforába kávét! 🙂
Üdv: Cal
Szia Cal! 🙂 (Laposkúszásban inkább C. Gábor-nak címezném… 🙂
Azon gondolkodtam, hogy ha elég szemfülesek vagyunk, akkor valóban tanulhatunk egymástól, nem is keveset. Töredelmesen bevallom, hogy én is csentem el ezt-azt máshonnan, akárhonnan, mindenhonnan, éppenséggel Tőled is. 🙂
És az a bizonyos amfora? Hogy a tartalomhoz a forma? :)))
Szeretem a kávét, szerintem bárhová tölthető, mert okos kísértés. :)))
Köszönöm, hogy itt jártál, jólesett… kávéval és amformázással. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalinkám!
Nem is tudom, hogy lehet, előttem már kár százan is olvashatták, hogyan is maradhattam ki belőle? Ráadásul versed egy szonett, miket szívem közepében őrzök…
Azt mondom Neked, gondolatodból űzd ki a félelmet, mivel ha agyadban megrögzül eme gonosz szó, még képes ott ragadni, s ártani neked.
Engem viszont a szonetted ismét megragadott, s örülök, ha késve is, de nem maradtam le róla.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Ne szabadkozz! 🙂 Úgy vagy velem a kezdetek kezdetétől, hogy mindenféle erősítést megkapok Tőled, ezt nagyon köszönöm! 🙂
Hogy hányan olvasták? Az imént sebtiben megnéztem: 695-en. Nem ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy kiírhatom magamból a… és dédelgethetek ezt-azt… aztán pedig álmodozhatok erről-arról… persze figyelve azért a valóságra is. 🙂
Már nem tudok félni, megkeményedtem. A cím talán másként szólal meg bennem ma, de a tartalom nem, az most is így, vagy még mélyebben. Ezért tettem ezt a szonettet az ajánlóba. 🙂
Köszönöm, hogy megint itt voltál velem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Az első sorban "kár százan" rész helyesen: akár százan!
Bocs a hibáért!
:))) Szia Kata! 🙂
Szerintem ezt nem nekem céloztad, mivel az első sorban nem szerepel semmilyen szám, csak a "Néha megtalál az Út de ködbe vész"… na jó, az valóban akár százszor is, de csak a sorok közé írtam. :)))
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Csodaszépek az írásaid!
Tudom,többször benézek majd,mert
sok ´érdemest´találok Nálad!
Érzéseid tiszta légköre vonz!
Szeretettel:sailor
Szia sailor! 🙂
Őszintén melenget az, amit írtál. Nehéz időszak van mögöttem, előttem is, most pedig a kettő között sem éppen könnyű lebegni.
Nagyon köszönöm pozitív véleményed, simogatóan jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin