Néha-néha visszatér
a régi nyár, a napsugár.
Egy pillanat kincset ér,
sok elmúlt év után.
Néha-néha megdobban
még a szívem, én úgy érzem,
de sejtem ez mit sem ér,
a jövőt nem kérem.
Néha-néha úgy hiszem,
hogy gondolsz rám, sok év után.
Titkon tudom nincs remény,
marad csak a magány.
Néha-néha szégyellem,
hogy tombol még nosztalgiám.
Kell, hogy tudjad, létezem,
még ennyi év után.
3 hozzászólás
Kedves László!
Ne szégyeld!… kell hogy tomboljon még. Amíg élünk remélünk, és emlékezünk, s ez így van jól. Csodaszép a versed, szeretettel gratulálok!
pipacs
Köszönöm kedves Pipacs!
Szeretettel: Laci
Tetszett a dalszöveged. Nép -szerű, :)))) vagy műdal lesz vajon?