Néha talán keresed…

"Vajon nem két verebet adnak
egy csekély értékű pénzérméért?
Mégsem esik a földre egy sem
közülük Atyátok tudta nélkül.
Sőt, azt is tudja, hogy hány
hajszál van a fejeteken."

/Máté ev. 10:29,30/

Néha talán keresed önmagad
magadban, keresve létezésed
elképzelt érdemét, mit von a
valóságban lelt és érzett látvány,
mikor tükrödben nézed fürkészve
arcodat. S amint ott állsz, s rád
tekint az, aki vagy, s mégis oly
mély titok mindaz, mit von az
arc mögötti érzés, mely rejlik ott,
hol él az öntudat. S a benned élő
vágyak fogalmazzák meg önnön
felismerésed, s elemeit a létnek,
melyet összeraksz keresve azt,
mit von a tekintet tettein mélyülő
remény. A szívben lelve okát annak,
akiért vagy és lettél, s születtél
mint gyermek vágyaknak rejlő
élő ünnepén a csodában, hol
fogantál, az anyaméhben. Minden
rejteknyi valóságban kutatod a lét
értelmét, mely elvezet önmagad
felé, akivel élsz. Néha a kettősség
tudatán lelve értelmül harmóniát,
miben rejtve érzed önnön
valóságod leheletnyi létét, melyet
feltár szíved minden értéke. Hol
lakik benned a vágy felismerése,
melynek tettein követnek szépült
világok, vezetve önmagad mélyei
felé vitető gondolat képében a
megélt létezés. Ami csupán annak
adatik meg szív értelméül, ki átadja
önmagát értékül az Istennek, aki
téged jobban ismer, mint te önmagad.