Kirakatba helyezem szívem, szaporán dobban az üvegfal mögött
tavasz van, de meleget hozó láng mellkasomba miért nem költözött?
Mély, hideg vizű tó az érzés, leránt aljára a kétség, fojtón körbevon,
vajon lesz-e még valaha langyos, szikrázó, madárdaltól hangos évszakom?
8 hozzászólás
Ha már megkérdezted, válaszolnék.:-)
Szerintem, lesz !
Szeretettel
mesako
Kedves Mesako!
Köszönöm kedves szavaid, remélem valóban így lesz ahogy kívántad nekem. Örülök, hogy olvastál! Üdvözlettel: Szilvi
Lesz Angyalka, biztos vagyok benne, hogy lelsz.
Írj sokat, írd ki magadból a fájdalmakat…
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Igen, próbálok sokat írni, azt a sok évet pótolni, amikor még nem hiányzott a versírás, sőt azt sem tudtam, hogy valaha fogok egyáltalán írni. Köszönöm bíztató soraid és hogy olvastál! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka!
A hideg vizű tavat az érzéseid forró napsugara nem csak langyossá, hanem kellemesen meleggé varázsolja majd, úgyhogy a kérdésed nem kérdés, hanem előrelátó bölcs útmutatás. Csak így tovább, jó úton jársz.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Nem bölcs útmutatásnak szántam, de valóban költői a kérdés. Már alig várom, hogy úgy legyen ahogy leírtad és a napsugarak melengessék a szívemet. Remélem hamarosan eljön annak is az ideje. Köszönöm útmutatásod, hozzászólásod. Örülök, hogy olvastál! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Biztos, hogy lesz, csak még kell némi türelem… 🙂
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Tünde!
Szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi jókívánságot, hozzászólást kapok tőletek, írótársaimtól. Ígérem türelmes leszek, amennyire tőlem telik. Köszönöm, hogy olvastál! Szeretettel: Szilvi