Nehéz…

A patak partján csendesen
Téged nézlek kedvesen.
Szemedben könnyek,
Talán picit így könnyebb.

Gondolatod messze-messze,
Válaszokat vajon kapsz-e?
Itt vagyok pár lépésre tőled,
Közelebb csak akkor megyek, ha kéred.

Fejedben sok emlék kavarog,
Hogy lássák rajtad nem hagyod.
Pár ember ki mégis észreveszi,
De mind csak óvatosan teszi.

A hegyről lezúduló vizcseppek
És az arcodról potyogó könycseppek,
Egybeforrnak a halk csobogásban,
Hogy elkezdjék útjukat a gyors zubogásban.

Remélem ahogy a könnyeket a víz elsodorja,
Valaki lelked gondjait is megoldja.
Én Neked itt vagyok,
Persze csak, ha hagyod.