Éled, moccan, susog az éj
Rezzen, fülel a lomb
Hangokat görget a szél
S hevül belül a gond
Dús orgona hajlik
Lebeg az éjszakán
Suttog régi májusokról
Vesztett szeretők sóhaján
Emésztő vágyak éje
Vágyom szerelmeim vissza
Átkos telhetetlen ajkam
Múltak borát issza
Csörömpölve rám törnek
Mardosó jajok
Csilingelve ömölnek
Rég elhullt kacajok
Lelkem elmerülni vágyik
Nagy részeg lelkekbe
Bódult tervek hullanak
Távoli jelenbe
De emlékeim jól rejtve vannak
A hold szeme siklik
Nem múlnak és nem tompulnak
Időtlenül hunyorognak a csillagok
1 hozzászólás
Áálmatlan éjszakák betegsége s minden ember elmondhatja magáról, amire a nappal nem hagy időt, kiönteni magunkból és aztán elrejteni. Milyen igaz, ezen még nem gondolkodtam el így.
Szeretettel gratulálok, festnzenir