Nehéz így élni: hogy nem szólhat a dal,
A csend megöl, s a szívembe mar.
Hisz dalolnom kell, vagy szólnom,
Üvöltenem, vagy csendben dúdolnom.
Nehéz így élni: nem lehetsz valaki más,
Nem okolhatsz senkit, és nem lehetsz hibás,
Egyszerűnek és azonosnak kell maradnod,
Minden ismeretlent meg kell tagadnod.
Nehéz így élni: egyszerűen és hallgatagon,
Reménytelen’ csüngeni régi halk szavakon.
Némán üvölteni, s vakon bámulni,
Minden átlagostól nyomban elkábulni.
3 hozzászólás
Nem is tudom, a mondanivalóban nincs hiba, azt értem, kis csiszolással talán gördülékenyebben jönne át az egyéniséged, ha már nem akarsz átlagos lenni 🙂
Hanga
Mintha befejezetlen,a gondolat valaholmegáll a levegőben,s ott…lóg…
Köszönöm a hozzászólásokat! 🙂