Mondhatnék neked én szépeket,
Hogy szárnyalni kezdjen a képzeted,
Hazudnék meseszép képeket,
Lilára festve a kék eget.
Írhatnék neked, biz szépeket,
Könnyebbé téve az életet,
Gyújthatnék rózsaszín fényeket,
Gyógyszernek álcázva mérgeket.
A kaktuszt is selyembe burkolnám,
Imáim füledbe mormolnám,
Fényezni egyszerű, belátom,
Nem lenne túl nehéz, barátom!
Mondhatnék neked én szépeket,
Jó mélyre ásva a lényeget,
Elszabva mindig a méretet,
Torzítva egyszerű tényeket.
S hogy miért nem teszem?
Mert többre tartalak!
10 hozzászólás
A vége ütős, de ettől jóÓÓÓó!
szeretettel-panka
Nem állt szándékomban ütőset írni, de ha úgy sikerült, annak örülök. Köszönöm, hogy elolvastad, kedves panka.
Kedves Norton!
Tetszik ez a vers, mert nem ígérgetsz benne kivitelezhetetlen dolgokat. Szép a vége.
Ági
Köszönöm, kedves Ágnes, örülök, ha tetszik a vége. Próbálom betartani a versben foglaltakat, persze nem mindig úgy sikerül, ahogy szeretném, de azért igyekszem.
Néha nem is kellenek szavak…
Mint most sem!
Gratulálok !
Szeretettel : Zsu
Jó lenne, ha mindenki így gondolkodna, hazug ígéretek, hízelgések nem ámítanák az embereket-
Meglepő a gondolatsor zárása – ettől lett hiteles az őszinteség szándéka mint a megbecsülés jele
Karolina
Kedves Norton!
Gratulálok őszinte versedhez.
Szeretettel: oroszlán
Köszönöm szépen a hozzászólásokat.
Ez de szép! Örülök, hogy így véletlenül rátaláltam.
Nagyon igaz, lehet torzítani, de az őszinteség ennél értékesebb…
Delory
Néha azonban kell a megerősítés…bár sokszor azt gondoljuk, hogy minek a sok elcsépelt közhely, széptevés, ám az emberi lélek és érzések kifurkeszhetetlenek…nagyon jó vers, csak azért is nem 5-ős mert néhol döccen a ritmus..Boldog Új Évet kívánok. 🙂