Azt mutatod mindig, mintha kemény lennél
És elfordulsz inkább, ha sírni, muszáj
Ha tudnál, lelkedre egy vaspántot tennél
Hogy meg ne mutassa, mi az, ami fáj
Sokszor jó volna kimondani mindent,
Fennhangon megszólni, a rosszat, a jót
Kikiabálni, hogy mindenki hallja
Õszintén beszélni s hinni a valót
De sosem teszed meg, mert nem úgy neveltek
Befelé hullajtod sós könnyeidet
Néha azt se bánod, ha rajtad nevetnek
Csak ne lássa senki érzéseidet
Pedig elég volna néha csak egy jó szó
Amit bárki mondhat, ha nem is barát
Vagy egy derüs mosoly, ami szívbõl árad
Hogy megnyissa lelked bezárt kapuját
S ha akkor kitárnád szívedet a jónak
Már örökre nyitva maradhatna az!
Örülhetnél újra a szép tiszta szónak
Ajkadra többé már nem jönne panasz!
3 hozzászólás
Kedves bíztatás, remélem megfogadják többen is. Nekem nagyon tetszett.
Nagyon szépen megírtad Kedvesem.
Igazságokat fogalmaztál meg szép szavakkal.
Örömmel olvastam.