Kertemben tavasz virága nyílik, szeretet – bimbó éled,
Ápolom, fátyolpajzsommal védem, szívemhez emelem,
Gyengéden szorítom, megölelem, beszélgetek vele.
Neked mondom Kedves!
Hozzá bújok, féltem, ha felhő közeleg, ha fú a szél,
Könnye záporként soha ne hulljon! Eső tépné szirmát,
Szavak, ígéretek, tettek nélkül egekig nyúló hegyek.
Neked mondom Kedves!
Hozzád simulva, átkarolva, minden sejted érzem,
Reszkető forró ajkad keresem, derékba karollak,
Arcomhoz húzlak, megölellek, szárba ne törjelek.
Neked mondom Kedves!
Nézz rám, szeretlek! Olvass szememből, hallgatlak!
Te értesz csak érzések viharából, hullámok rezgéséből,
Szó csak szó marad, fagyos esővé, hűs szellővé szállhat.
Neked mondom Kedves!
Kertemben boldog tavasz közeleg, sok virág éled, nyílik,
Bimbók földből sorra bújnak, tarkák, hamvasak, illatosak,
Egy köztük a legszebb, Ő a tavasz, és szerelem hírnöke.
2 hozzászólás
Klára!
Szép ez a tavaszi versed!
Gratulálok
üdv
Tibor
Kedves Tíbor, nagyon köszönöm látogatásodat! Gondod el, hogy egy darabig nemtudtam belépni, és csak most sikerült:)))
Szeretettel:Klára