Nekem a hóesés magasztos ünnep

Nyár van.
A lila akác harmad virágzásban;
Tűz a napsugár,
Fülemben tél muzsikál

Egy régi dalt, a lugas alatt,
S hallgatom a suhanó éveket,
Látom a karácsonyi emléket.
Halk zene kísér felém…..

Már messze járok, kicsit fázom,
Keresem karjaid melegét, Szemed tüzét,
És megtalálom, éden álom visz feléd.

Nekem a hóesés magasztos ünnep,
A pelyhek kontyomra ülnek,
A tűsarok, ropogó hóba süpped.

Ágaskodom. Válladon nyugszik két karom,
Gyengéd kezed segít,
Az orrunkon két hópihe összekacsint,
Mert elértem lánggal égő szádat.

Kellett, hogy térben megroggyanjon lábad.
S az első csókban egybefolyt;
Remegő szerelemből egy korty.
A hópihe belehalt a tűzbe.
-Te is láttad közben?-

Most az ősztől fehéredik hajam,
Már rég nem kontyban van,
S álmodom a gondtalan
Boldog éjszakát. Szám szomját
Jeges vízzel oltom……
Jó néha a júliusban is Karácsony.