Ma reggel nekem dalolt a nyár,
arany kürtjét fújta a napsugár.
Tücsök cirreget hozzá vígan,
fán Ámor feszített büszkén íjat.
Kurjantott a szél a fű között,
jaj, egy kedves kis lepke megszökött!
Szakállas bajszika ütemben,
lábat lóbált vén, korhadt, üregben.
Ráröppent egy zöld fa ágára,
döngicsélt, füttyögött egy nótára.
A torka tüzes, színe élénk,
fakó tojó bíz egy kicsit félénk.
Nézd, cifra a felleg, jaj, béget,
már cibálja a szél a kis fészket!
Vénül az alkony, ében az éj,
az ezüst Hold fogy és fogy, már karéj.
Az erdőnek altatót mesél,
már alszik a rét, susog a levél.
Szuszognak bódító illatok,
vigyáznak rá tündöklő csillagok.
3 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
A Nyár mindenkinek dalol, aki meghallja dalait. (Másokat ugyanakkor kínoz a perzselő hallgatásával.) Tőlünk és helyzetünktől függ, épp milyennek látjuk-halljuk Őt. A Nyár hálás lehet neked, hogy ennyire jó hírét költöd. Mindig szépek a természeti képeid, most is azok.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca! Nagyon örülök, hogy olvastál és kedves szavaidnak: Zsuzsa 🙂
WOW. Szívből gratulálok,nagyon tetszett ez az alkotásod,kedves Elizabeth. Kívánok:Jo Életerőt,hogy meg sok szép alkotásod születhessen napjaink és eljövendő olvasóink szamara is .Szeretettel:SANKASZKA-Kiss Alex Alejandro Sandor**God blessing you**Muchas gracias para todos poemas**Sincerelly