anyám, hogy én ma rád gondoljak,
sem a kétszínű társadalom
hogy én most köszönetet mondjak.
Nem kell kertészek hirdetése,
hogy neked ma virágot vigyek,
semmilyen lelki masszírozás
hogy még a szeretetben higgyek.
Rád gondolok én akkor is, mikor
kalapáccsal az ujjamra csapok,
fejemen érzem a kérges kezed
és a fájdalom már el is hagyott.
Rád gondolok én akkor is, mikor
a kis madaraknak enni adok,
mert mindig arra tanítottál
legnagyobb öröm, ha adhatok.
Én ma reggel is rád gondoltam
amikor felkeltem az ágyból,
képed ott lóg, szemben a falon
és az első, hogy rám mosolyog.
Te elmentél, de még ma is itt vagy velem
vigyázol rám, hogy rosszat soha se tegyek,
de ha véletlenül mégis eltévedek
akkor ott a képen, könnyes lesz a szemed.
8 hozzászólás
Kedves Tóni, hasonlóan gondolkodom én is. Persze azért néha nem árt beállni a sorba.
Versedhez gratulálok.
Noémi
Kedves Noémi!
Igazd van. Néha én is megteszem, de nagyon ritkán. Sokkal többet látsz, ha te nem ott álsz, és milyen nézettel tudnám leírni észrevételeimet, ha én is ugyanazt tenném. Ezért is vannak nekem ezek, az úgynevezett "rendhagyó" verseim. Azt is tudom többen is vannak ezzel a nézettel, mert már Azchibald Alexander Hodge is azt írta:
"Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte."
Igen, és az ilyen "szembeszállás" sajnos nem mindig csak barátokat hoz.
Köszönöm, hogy olvastál. és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A harmadik versszak és az utolsó ami kifejezetten tetszik. Szép vers. Elolvastam többször is.
Üdv: Ági
Kedves Ági!
A harmadik versszaknak van egy érdekes háttere, amelyet itt sokan mint viccet ismernek, de nekem az egy igaz történet volt. Nyolc éves voltam, a bátyám hét évvel öregebb, és tanúló ácsinas volt, kinn voltunk az udvarban, és neki a görbe szögeket kellet kiegyenesíteni, akkor az még egy igazi inas munka volt. Én meg ott játszottam mellette, egyszerre csak egy nagy káromkodás, a görbe szög helyett az ujjára csapott. Én pedig egy nagyot nevettem erre, de a következő pillanatban, már bőgve szaladtam a konyhába anyámhoz: Mé risz kisfiam, – kérdezte. A bátya rácsapott a kalapáccsal az ujjára, – feleltem. Hát azé neked nem múszáj ríni. Először én is nevettem, – feleltem bőgve.
Egy kicsit megváltoztatva, így kerűlt a versbe.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon szép vers.Én is így gondolom hogy egy Anyára mindig gondolni kell nem csak egyszer egy évben.
Eszter
Kedves Eszter!
És szerintem nem akkor, amikor majdnem mint kényszer mindenki elvárja tőled. Én a verseimmel sokszor "ki szoktam rúgni a hámból" és más verseket írok ilyenkor mint sokan mások. Ilyenkor én vagyok a megszokott rendszerben a kivétel.
Köszönöm, hogy olvastál és írtál is, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Kár lett volna elkerülni a versed. Nagyon meghatott, nagyon emberi.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Oroszlán!
Igen, az én témim mindig az ember. és az ő mindennapi egyszerű gondjai élményei, egyszerű emberi szavakkal leírva. Nem tudok, és nem is akarok, nagy irodalmi csodákat írni, az egyszerű szavakat szeretem,, és talán ezért is a kedves idézetem, Móra Ferenctől van:
"Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni az egyszerű embereknek."
Köszönöm, hogy olvastál és írtál is
üdv Tóni