"Az vagy nékem, mi testnek a kenyér,
Mint tavaszi zápor fűszere a földnek.
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg."
Ezekkel szavakkal szám ékesen beszél
De nem adják vissza, mit igazán gondolok.
Hiszen több vagy nékem, mint testnek a kenyér
Mit csak néha-néha morzsolok
Hiszen szeretnélek látni, amint már elváltunk,
Szívemmel várom a percet, mikor újra meglátunk.
Amint újra láthatunk, szívem azonnal felgyorsít,
Mióta ismerlek, kevés más van, mi boldogít.
Több vagy nékem, mint tavaszi zápor,
Mi csak akkor jó, ha öntözi a földet.
Hiszen téged ismerve vagyok igazán bátor,
Ki rád gondolva, már legyőzte a Szörnyet.
Minden pillanatban harc az életem,
Mert az érzéseim nem nyugszanak.
Kiáltanám az éghez, hogy vagy én nekem,
S mégis titkollak, nehogy lenyúljanak.
Az utóbbi hónapban biztosabb lettem,
Hogy nélküled élni nem szeretnék.
Vágyam már nincs több, csak te vagy nekem,
A te udvarlód, bár az lehetnék.
4 hozzászólás
Kedves Egy a sok közül!
Ez egy remekbe szabott szerelmes vers, a határozottság, hogy mennyire szereted az illetőt, és a féltés, hogy netán elveszítheted őt, ad egy kellemes, izgatott pezsgést. Azt kell mondanom, viszonylag fiatal korod ellenére magabiztosan, elég kiforrottan írsz, a rímek is többnyire tetszetősek. Tartalmilag is jól keretbe foglaltad műved.
Úgy vélem egyébként, ha valami tényleg hozzád tartozik, azt senki nem tudja "lenyúlni", ha mégis, akkor annak valószínűleg nincs is nagy értéke.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Igazán örültem, mikor olvastam kommentedet a versem alatt, azt pedig külön köszönöm, hogy ilyen kedves szavakat fogalmaztál meg. 🙂
Üdv: Dávid
Kedves Egy a sok közül!
Versed igazán gyönyörű
Szépen fokoztad az idézet sorokat…
Boldog lehet akihez írtad!
Kedves Dóra!
Köszönöm szépen, hogy itt jártál. Nagyon jó érzés volt olvasni a hozzászólásodat, azt pedig csak remélni tudom, hogy akinek a vers íródott, valóban boldog. 🙂
Üdv: Dávid