Nem nyújtod többé felém karod.
Nem érzek többé érzelmet ajkadon.
Hideg vagy mikor hozzám beszélsz,
De mégis szomorú mikor szobámba belépsz.
Nem mond igazat tested és szád,
Amikor azt üzeni engem, nem szeret már.
Szemed akkor is elárul mindig téged,
Még akkor is ha már mindennek vége.
Szeretsz ugyanúgy mint én téged,
És ez így lesz amíg csak élek.
De mégis a jövőtöl annyira félek.
Hiszen túl jól ismerlek téged.
…..
Tudom, hogy idővel fakóbb lesz a kép,
És az életemből egyszer végleg kilépsz.
2 hozzászólás
Kedves Mindhalálig!
Szép szerelmes vallomás, ám szomorú!…
A második mondatod kissé zavaros,
mert az érzelmet nem az ajkán lehet érezni, az ajak az csókra való…
Akár így is lehetne javítani…
"Nem érzed többé csókomat ajkadon"…Ugye mindjárt más?…
Puszillak!…Lyza
Kedve Lyza!
Én úgy értettem, hogy amikor megcsókol azt nem azzal a régi szenvedéllyel, hanem hidegen érzés nélkül , ezért nem érzek többé érzelmet ajkán, de azért köszönöm a kritikát és írj privátba nekem arról amiről beszéltünk,meg arról is, hogy szerinted akkor így már más színben tűnik fel a vers vagy szerinted még mindig inkább a B verzió lenne a jó?Puszi!Erika.