“Ezután ezt mondta Isten:
” Alkossunk embert, aki
hasonlít ránk, és olyan mint
mi. Uralkodjon a tenger halain,
az ég repdeső teremtményein,
a háziállatokon, az egész földön,
és minden földön csúszó-mászó
állaton.” Isten ezután megterem-
tette az embert, úgy, hogy az
hasonlítson rá, és olyan legyen,
mint ő. Férfinak és nőnek
teremtette őket.” /1 Mózes 1:26,27/
“Isten szellem, és akik őt imádják,
azoknak szellemmel és igazsággal
kell imádniuk.” /János 4:24/
“És estefelé Izsák kint sétált a mezőn,
hogy elmélkedjen…” /1 Mózes 24:63,a/
“Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni
fog hozzátok…” /Jakab 4:8,a/
Tudod!
Embernek születtél, láss
értéket önmagadban,
ki vagy az
Istennek hasonmásul mindene,
aki érted is lett Teremtővé!
Ő érted él és alkot új
és mindenkor újabb csodát, e lét
teérted létező, érző gyönyörén.
Neki Te
lettél mindenéül szeretve téged,
egeiből tekintve rád a pillanatnak
minden elrejlő örökén,
aki lett
neked életül, s szívdobbanásaidnak
harcait létezésedért veled vívja.
Benned Ő ragyog fel mindenkor,
mikor téged mélységeidben
öröm ér, örömül fogva fel bensőd
e ragyogást, akinek
arcában
láthatod meg önmagad, nevelve
érzésül, plántálva beléd, mit érte
hordozol szívedben örökül.
Légy
jó gyermeke, hagyd nevelni azt, mi
vágyaidban rejlik értékül,
láss túl
még a mélyeken is, a mélyek
mélyein keresve értelmet,
kérve
minden valóságot érte, mit valóul
lelhetsz sejtve hitt utadon, mi rejlik
mindenkor lépteid előtt!
Mert élsz
vágyaid választása szerint, lelve
hitt szavaidban önnön
akaratodul,
hívva és kérve az eljövendőket ott,
hol élsz bensőd világában
kötelékül
fogva fel, mit érzel, küzdelmül élve
napjaid.
Eredj és légy erős, lépteid
útján vitetve önmagad, beragyogva
tekintetét a végtelennek, aki lásd
meg messzetűntét
az időnek oly
pillanatán rejleni el, mit bensőd
világában neked adott értelmül
felfogni az Isten!
De ehhez meg
kell értened a csendnek beszédét,
mikor az éjeken
álmatlanul
merengsz ábrándjaid között
elmélkedve, akár már
az estelen.
Minden
gyönyörűvé tett
valóságon, keresve a csendnek
szavait, felfogva,
ha bensődben
még az is, mi valótlannak tűnik,
téged mégis megszólít!
Értsd meg, ha beszél hozzád
megérintve szívedet a csend
képlékeny érzése,
vágyva rád ott,
hol rejlenek benned észrevétlenül
elhintett mélyeid!
Mindenben láss
és keress értelmet, szívednek benső
értelmét fogva fel örök értékül, hívva
és kérve Jehova Istent,
akinek Te
vagy a mindene, ki alkotásaiban
hagyta meg minden értékét, átadva
neked!
Azért, hogy Te ragyogj, s légy
boldog örökkön, aki teérted
is boldog,
mert vagy neki, akit benned oly nagyon
vágyódón életül szeret.
Amit fogj
fel gyönyörű valódként örömül élve
érte napjaid, aki vagy
és lettél az Ő
dicsőségéül, lenni e létnek örökkön
vágyódó, rajtad nyugvó, örök
tekintetén!
/2023. július 8./
Ui.:
A fentebb említett bibliaversek segítenek
értelmül fogni fel, hogy Jehova Isten
láthatatlan szellemként Mindenható
erejével alkotta meg a látható fizikai
világot. S e földi világba teremtette meg
hasonlatosságára az embert, aki hozzá
hasonló szellemi képességekkel rendelkezik.
Tehát igazán ebben hasonulunk hozzá,
nem a láthatókban. S mindezt azért tette
meg, mert oly nagyon szerette az életet, és
szerette volna másokkal mindezt “csupán”
szeretből megosztani.
Hogy mindezt felfogjuk, ismeretet kell
szereznünk róla, s ezen ismeret által
elmélkedve bensőink világában tudunk
egyre növekedni a hitben, az Ő irántunk
érzett Isteni vonzása által egyre közelebb
kerülve hozzá. S az igazi mélyen megélt
boldogságot ezen közeledés valósága
adja meg, Ő is mindezért közeledve hozzánk.
Minél közelebb kerülünk benső vágyaink
világában a Teremtőnkhöz, mi annál
egyre és egyre boldogabbak leszünk,
mert szellemileg érző kapcsolatba kerülünk
vele. S ezen élőn érző kapcsolat által, Ő
maga a szellemével idézi elő támogatásával
azt a meghittséget, melyet csak azok az
emberek érezhetnek, kik érte élve bensőikben
átadják önmagunkat szeretetük élő jeleként
neki. Nem félve felettébb attól, hogy emberek
minderről mit gondolnak, még akkor se félve, ha
ezért megvetésben részesülhetnek részükről.
2 hozzászólás
Kedves Zoltán!
“Mert élsz
vágyaid választása szerint, lelve
hitt szavaidban önnön
akaratodul,
hívva és kérve az eljövendőket ott,
hol élsz bensőd világában
kötelékül
fogva fel, mit érzel, küzdelmül élve
napjaid.”
Írásodat meggyözödésed ünneplöjébe öltözetted!
Minden sora átélt és másoknak is útmutatást szeretnél
adni!
Telített hálával és odaadással!
Az utószó kiegészítö része írásodnak!
Gratulálok nagyon mélyröl jött soraidra!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
“Légy
jó gyermeke, hagyd nevelni azt, mi
vágyaidban rejlik értékül,”
Gyermeki bizalommal kell/kellene lennünk iránta, akkor lenne igazán helyén az életünk.
Szeretettel: Rita 🙂