Nem tudom, hogyan mondjam el Neki,
Nélküle nincs már gondolatom semmi,
Mióta elment, helyemet nem lelem,
Egyre csak keresem a másik felem.
Már azt sem tudom, mit szeretnék,
Talán elvisz egy kósza szél,
Széthordja csordultig telt lelkem,
S egy új világban újra ébredek, Vele…
7 hozzászólás
Mindig ezek a szomorú, reménytelenséget közlő versek! Biztosan nehéz túllépni rajta, de hidd el, hogy sikerülni fog!
Szép, szomorú, fájdalmas vers.
Kedves Rozália, Boer!
Hát igen, most ezek, de remélem, majd múlik, mert alapvetően azt hiszem, örök naív optimista vagyok, és ezért, mindíg azt gondolom, hogyha most ez is van, majd lesz jobb is. A nap is előjön egyszer, mindíg nem lehet sötétség.
Köszönöm, hogy olvastatok.
Kedves Dóra! Nagyon-nagyon szép képet festettél ide nekem, köszönöm! Gratulálok!:)
Köszönöm sleepwell kedves vagy!
Örülök, hogy nálam jártál:)
Juj de átadnám Neked amit tudok..
Ezek nemsokára már nem lesznek indokok..!!!
Kíváncsivá tettél, de igazán,
Jó lenne, ha amit tudsz nekem átadnád,
dinipapa köszönöm, hogy itt jártál