Ujj nélkül a gyűrű,
fény nélkül a nap,
tej nélkül a kenyér,
szék lába alatt
pulóverem ujja,
rángatom, szakad,
elestem, rám zuhant
fény nélkül a nap.
Ujj nélkül a gyűrű,
fény nélkül a nap,
tej nélkül a kenyér,
szék lába alatt
pulóverem ujja,
rángatom, szakad,
elestem, rám zuhant
fény nélkül a nap.
18 hozzászólás
Kedves Csaba!
Igen, én is sokszor éreztem már, hogy "nélküle" szürkén dőlnek rám a napok. S úgy gondolom, még sokan vagyunk így ezzel. Tetszik néhány soros versed, rövid, tömör, minden sallangtól mentes. Én egyetlen változtatást eszközölnék, "fény nélkül a nap" – ez annyira sokat mondó, ütős, csak az utolsó sorra tartogatnám, így megadva a mondanivaló súlyát.
Ettől függetlenül nagyon tetszik, gratulálok.
Szeretettel Rita
Hm, na igen, már ez elején "elsütöttem" egyszer, van abban valami, amit mondasz, megfontolandó… Köszönöm figyelmedet a vers iránt!
Szerintem nyomatékosít, tetszik! 🙂 Az elején más, mint a végén! Nekem.
Köszönöm, Daniella!
Szia!
Remekül elkapott hangulat!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm, Rozália… Eszti!
Kedves Csaba!
Rövid, tömör és tökéletes.
Gratulálok, Judit
Szia!
Ezt úgy írtad,hogy írni kellett mert folyt ,gondolom én. Kidobtad magadból, ettől remek!
Szeretettel:Selanne
Kösz szépen, Selanne, valóban nem görcsöltem vele sokat, tényleg "csak úgy kidobtam magamból". 🙂
Köszönöm, Judit, a túlzásokat szíveskedj elhagyni. Nem, inkább mégse! :))))
Érződik a spontaneitás, de ez pont így jó! Nem több, nem kevesebb!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Köszönöm, Zsolt!
Szia Csaba!
Keltett bennem a versed egy olyan érzést, amit nem is igazán tudok megmagyarázni. A spontenaitást én is érzem, de lehet, hogy nem az, hanem a sodrás, amit az olvasáskor éreztem. Egy szóval, nagyon tetszett.
Üdv
((Zoli
Köszönöm, Zoli, talán pont ezért, a spontaneitás miatt érződik sodrónak. Valószínűleg, ha tovább erőltettem volna, már nem érné el ezt a hatást.
Szia Csaba!
Hú, ez a vers sokkal több és mélyebb, mint amit a betűk. szavak száma mutat.
Rögtön az első sorba beleborzongtam, mert megjelent egy kép, éppen így. Nekem is van ilyen gyűrűm, az a bizonyos karika, amit őrizgetek, néha megnézem, ezért is állt egybe a gyomrom, mert súlyosan átérzem.
Minden gondolatod elveszettségről és árvaságról szól, van otthon kenyér, de tej nincs, mert az anya gondoskodása hiányzik. Az szétdobált ruhadarabok is káoszról árulkodnak. Az elkeseredés tehetetlen dühbe, majd fékezhetetlen indulatba csap át -ájulásig. Így értelmeztem a gondolatokat.
Nagyon jó vers, tömörségében is tartalmas, bevallom, nagyon nehéz volt olvasnom, mert felszaggatott bennem dolgokat.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin, ígéretedhez híven a kimerítő véleményt. Mármint nem én vagyok kimerült tőle. 😀
zilált érzetet keltesz,azért is tetszik,mert belőtted a hangulatot, de soraid csupán sejtetnek,nem korlátozzák le a verset, ,s mindenki egyénileg értelmezheti.
gratulációm
Köszönöm, kedves nemubul.