Nem adatott meg nekem
Mint régi derűs képeken
Hogy páromat tisztán várjam
S kéjtől ment, ölelő karokba zárjam
Szerelemtől nálam, erősebb volt a vágy
Kerestem hát folyton hasonló leányt
Mindről azt hittem más lesz mint a többi
Végül már nem tudtam különbséget tenni
Pedig hozzájuk csak lázas férfigond űzött
Mint nőstényhez a hímet, oly kapcsolat fűzött
Reszkettem, mint rossz eb ha szimatot kapva
Lohol a vad után s ha eléri, otthagyja
Pedig szeretni hogy tudnám
Magamat érte feláldoznám
Csak találnék olyan lányra
Kit lelkem is csodálna
Kinek szeme örömtől csillog
S mélyén kajánul nem villog
A vágy, ki csak él, szerényen szépen
Régi mesterek álma egy porosodó képen
2 hozzászólás
de még megadathat, szeretettel.
Köszönöm a figyelmet.
Üdvözlettel, Zsenál