Nem adom a csöndem,
enyém lesz örökre,
kritizálj bátran,
lökj be szűk tömlöcbe.
Nem adom a csöndem,
ragaszkodom hozzá,
hűvösen simítja,
homlokredőm rostját.
Nem adom a csöndem,
fontossági sorrend,
e kusza világban,
kimondani Ómen.
Nem adom a csöndem,
búbánatos király,
parancsra élni,
kit hite hagyott
zilált.
Nem adom a csöndem,
bitorló tegnapok,
koszos lavórban fürdő
penészes zajok.
Nem adom a csöndem,
nem adom sohasem,
kapirgáljon bátran,
egy hang odalent.
Nem adom a csöndem,
hiába is várod,
torz vigyorú ünnep,
megfáradt barátok.
Nem adom a csöndem,
bársony blabla szájjal,
csomót kötök a múltra
térdig sárban állva.
Nem adom a csöndem,
bölcsőben ringatom,
hagyj levegőt neki
legyen, kis irgalom.
Nem adom a csöndem,
legyen, kis irgalom !
2 hozzászólás
Kedves Edit! Újra egy remek verset hoztál, élmény olvasni a jól pergő verssorokat! Szeretettel: én
Köszönöm, Bödön! Örültem Neked ismét !
❤❤❤