nem akarok fodrozó felhőket az égre
napsugarak tündöklő sugarait nem akarom
a felhők beburkolnak és megfojtanak
a napsugarak elégetnek jól tudom
nem akarom patakok szelíd szavú csobogását
erdei fák lágy susogását nem akarom
patakvize elmos és elsodor
fa lombja elrejt jól tudom
nem akarom pusztaságok végtelenét
tengerek időtlen hullámait nem akarom
a pusztaságban eltűnök és elveszek
tengerek vize elnyel jól tudom
nem akarok szelíd szavakat
suttogó vallomásokat nem akarok
a szép szó megcsal és megsebez
a vallomás hazug jól tudom
nem akarom a könnyes pillantásokat
lágy simogatásokat nem akarok
a könnyes pillantások vádolnak
a simogatások égetnek jól tudom
nem akarom a nyugalom álarcait
ringató dallamot nem akarok
a nyugalom elgyengít és elaltat
a ringó dallam csak kábít jól tudom
nem akarom az élet elevenségét
a halál csendjét nem akarom
az élet hazug és dicstelen
a halál örök és végtelen jól tudom
2 hozzászólás
Kedves János !
Nem akarom azt mondani,hogy ez a vers jó, pedig kitünőnek találom.
Köszönöm ,hogy olvashattam.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Santiago!
Köszönöm, hogy nem mondtad… 🙂
Üdvözlettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu