Nem akarok hazamenni.
Ott vagyok csak igazán hontalan.
Nem tudok itt másképp élni,
nem lehetek gondtalan,
csak otthontalan.
Nem tudok így élni köztetek,
hisz éjjel-nappal csak reszketek,
hogy miért nem vagyok elég jó?
Miért kell kisebbnek lennem,
mint aminek teremtettem?
Miért mindig csak második, ötödik
vagy tán a századik
vagyok a sorban?
Miért nem lehetek otthon
az otthonomban?
Első akarok lenni!
Mindig és minden sorban!
Tudom, tán önzés e lét,
de nekem csak ez maradt.
Ami enélkül maradna, az nekem nem elég!