Nem vagyok árnya
tüskés délutánnak,
titokzatos hársnak,
lesütött szemekben
vonagló könnyeknek.
Nem vagyok fény sem
nyíló rózsaágon,
kéklő ibolyákon.
Csillag sem vagyok
nyári éjszakákon.
Nem vagyok bánat
jeges borzongásban,
virágzó mandulafán,
kinek elvette a fagy
rózsaszínű szirmát.
Vagyok egy falon tükör,
meglelem az ismerős
bíborvörös szélben
lobogó vágyam… bezárva
fénybe az árnyak a bánat.
4 hozzászólás
Csodaszép gondolataidra,hasonlataidra
gratulálok!
Szeretettel:sailor
Köszönöm a soraidat kedves Sailor, de még mindig nem látom a verseidet itt.
Üdvözlettel: Ica
Szép, kifejező gondolatok a szomorúságról, drága Ica!
szeretettel
Ida
Egy kicsit elmélkedtem drága Idám.
Nem biztos, hogy jó irányban.
Üdvözlettel: Ica