Könyvek rengetege nőtt. Szerelemre
Várt a tomboló szív belül,
S hitte, a vihar egyszer majd elül.
Tévedtem. Akkor, bakfisként a legnagyobbat,
Reméltem, a világ tartogat számomra jobbat.
De nézd, mi lettem? Egy roncs, naiv áldozat,
A bűnös helyett engem ér utol a kárhozat.
Most mégis élek, hangos szóval az égnek
Kiáltok: Istenek, mennyei és földiek,
Halljátok meg durva hangom,
Lássátok szárnyalni haragom!
Ne kérdezzétek, ki az, ki szólni mert,
Engem a Sors sok ezer bajjal megvert.
Rettegjetek tőlem, féljétek dühöm!
Nem félek. Ez az egyetlen bűnöm.
4 hozzászólás
Nagyon jó a versed! Többet nem is szeretnék hozzáfüzni, ez elmond mindent:) Gratulálok! Üdv: Dalila
Köszönöm, ez a vers a haragverseim egyike 🙂
Liz Reednek:
Grat!! (Vagyis irtó jó, és nem tudok semmi rosszat írni ezzel kapcsolatban. A szépet, pedig minek taglaljam? )
nekem is tetszik
magával ragadó, lendületes, jó olvasni