Nem hittük el, hogy fölkel újra
a Démon, hogy ölni újra kész,
hittük, a világ megtanulja,
őt félni kell, s győz a józan ész.
Nem így lett. Torz, hagymázas képek
ébresztették, hogy gyilkolni kell,
s most a szenvedés tengerének
szikláin szenvtelenül figyel.
Vonatok mennek. Férfikönnytől
ázik asszonysál és kiskabát;
indulni kell… eddig könyvekből…
ha vége lesz, látjuk még Apát.
Pincékben tört álmok hevernek,
hol az ágy, a békés kis szoba,
siratja perceit a gyermek,
úgy hazamenne, de nincs hova…
Közben rakéták, bombák hullnak,
tankok lángolnak, és életek,
bajtárs halálán sem tanulnak,
s a Szörny súgja: nem kell félnetek…
De kell. Nem győz, ahol halott van,
ahol hiába várnak haza,
ahol a könny kitárt karokban
szárad, és zokog az éjszaka,
egy él ott jól, az éhes Démon,
a karmos, lángtorkú szörnyeteg
vértől, mocsoktól szennyes szárnyon
Ukrajna fölött ott lebeg…
30 hozzászólás
Kedves aLéb!
Nem tudok, és talán nem is kell ehhez semmit sem hozzátenni, fájdalmas….
Elismeréssel, és üdvözlettel: pusztai
Kedves Pusztai!
köszönöm, hogy elolvastad.
aLéb
Kedves aLéb!
Valóban nincs mit hozzátenni. Köszönöm, hogy megosztottad.
Laca
Kedves Laca,
köszönettel én tartozom, hogy elolvastad, és itt hagytad a bejegyzésedet.
aLéb
Szia aLéb!
Nagyon erősen hat a versed. Először végigsírtam, de azóta se tudom könnyek nélkül olvasni. Annyira megragadtad a démoni lényeget, hogy nem lehet másképp érezni.
A felépítés, ahogy a képeket sorolod, ahogy fokozod, mind gyötrelmesebbé teszik, feszít, szorít, gyomorremegés van, és nincs feloldás.
A tankönyvekkel való szembeállítással felhívod a figyelmet, hogy ez most valóság. Sajnos többfelé látom, hogy sokan nem fogják fel a helyzet súlyosságát: ártatlan emberek életéről van szó, és valami borzalom történik a XXI. században.
Mondanám, hogy bele se merek gondolni, de kell. Nemcsak azért, mert soraid ösztönöznek erre, hanem azért is, mert emberek vagyunk. Maradtunk még sokan, és el kellene űzni valahogy a Szörnyet.
Nagy vers, megrendítő, mélyen átérzem.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Először is köszönöm szépen, hogy olvastál, hogy hagytad a verset hatni, és hogy elgondolkodtatott. Mindenképpen meg kell itt köszönnöm azt a segítséget is, amit a vers szerkesztésében nyújtottál, az érzéseim engem is elvittek, és ilyenkor a központozásban, sokszor a tagolásban is, túlgondolkodom. Azóta is azon pörgök, hogy mennyire borzasztó ilyen verset írni… és én még ott sem vagyok… no nem ragozom.
Köszönöm a bejegyzésedet!
aLéb
Szia aLéb!
Visszajöttem, hogy bemásoljam ide annak a felvételnek a linkjét, melyet Kováts Péter Skorpió készített a versedről, és te nem tennéd, mert szerényebb vagy annál, hogy reklámozd.
Nekem viszont az a véleményem, hogy ez egy olyan súlyos, mindenkit érintő drámai helyzet, melyet több oldalról is érdemes megközelíteni, hogy még hatásosabb legyen az üzenet.
https://www.youtube.com/watch?v=S_N2exv0g5o
Nehéz megtalálni a téma egységét, eltalálni az arányokat, hogy olyan vers szülessen, melyből mindenki tanulhat (a tanulást most nem a verstanra értem, hanem a közvetített tartalomra).
Teljes mértékben megtörtént az átadás már írásban, és most a felvétel által felerősödött.
Gratulálok mindkettőtöknek! Igazán figyelemfelkeltő maga a vers és az előadás is!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Valóban nem akartam betenni ide a linket, ahol Skorpió (már nem először) megdöbbentő erővel képes prezentálni a versem.
Nem tudom, miért nem :-), de igazad van, Péter mindenképpen megérdemli, hogy a hangja, előadása minél több emberhez eljusson, és örülök, ha a versemről is ez a véleményed.
Köszönöm szépen.
aLéb
Kedves aLéb!
Nem hittük el, és ó, bár még mindig csak könyvekből hallanánk róla…
Szívbemarkoló a versed. Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel,
Anna
Kedves Anna,
én köszönöm, hogy olvastál, és hogy hagytál itt gondolatot.
aLéb
Kedves aLéb!
Vajon ki, kik hozták létre a Szörnyet? Aki aztán túlnőtt rajtuk is, és már-már szinte megfékezhetetlen. Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban c. verse jut eszembe.
"Miért e lom?" Mit érnek a könyvek, az eddig megszerzett tudás, a tanítás, ha nem tanulunk belőle?
Üdv: Kati
Kedves Kati,
nagyon súlyos kérdést tettél fel. Hogy kik hozták létre? A háború szörnye mindig, talán mióta ember él a Földön, itt lappang közöttünk, hol sok kis alakban, szavakban megbújva, helyi konfliktusokban elégítve ki az étvágyát, hol igazi valóját föltárva ront rá a világra.
A igazi kérdés szerintem, hogy ki engedte szabadon, kik ösztönözték, hogy induljon pusztításra, kik etetik, bújtatják hazugságok függönye mögé, kik akarják elhitetni róla, hogy valójában nem szörny, kismacska, bármi, és kik hiszik, hogy féken, szolgasorban tudják tartani…
Nagyon köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Nagyon nagy vers! Szeretettel gratulálok! -én
Köszönöm, Laci. Örömmel láttalak itt.
aLéb
Kedves aLéb!
Mélységesen megrázó a versed. Talán azért is, mert magam is átéltem hasonlót, és én "elhittem". Mert vannak bomlott elmék, szörnyetegek, akik ha megkaparintják a hatalmat megállíthatatlanok, sátáni ösztön hajtja őket.
Végig sírtam, de talán a legfájóbb a negyedik versszak:
"Pincékben tört álmok hevernek,
hol az ágy, a békés kis szoba,
siratja perceit a gyermek,
úgy hazamenne, de nincs hova…"
Nagy vers ez! Köszönet érte.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida,
nehéz a szívem ahányszor olvasom a reakciókat, a tiédnél is érzem, hogy mennyire bánt sokunkat, hogy a háborús retorika acéllá, vérré, könnyekké materializálódik…
Nagyon köszönöm a bejegyzésedet.
aLéb
Szia!
Gyönyörúen ábrázoltad ezt a fájdalmas, szomorú mostani helyzetet. Nem lehet elmenni szavak nélkül a háború mellett, ahol egy bomlott elme vezetésével öldökölnek. NAgyon megfogott a versed, gratulálok! Szeretettel: hundido
Hundido, köszönöm szépen a bejegyzésedet, a véleményedet.
aLéb
Kedves Béla! Minden versedet elolvasom! Nekem nagyon bejönnek. Ez a háborúról szóló is. Olyan könnyed természetességgel bánsz a tollal, hogy az olvasónak nincs más dolga, mint leülni, olvasni, ringatózni a rímek és ritmusok hullámain. A komor mondanivaló ellenére ez a versed is játékosan könnyed, egyszerű, érthető, olvastatja magát! Nagyon tetszett! Üdvözlettel: én
Kedves Laci!
Örülök, és köszönöm, hogy rendszeresen olvasol. Az írásról azt gondolom, hogy ha erőltetett egy szöveg, akár a formai követelmények kínos tartása, akár a tartalom következetlensége, vagy nyelvtani torzítások miatt, azt az olvasó úgy is észreveszi. …és akkor a vers alkotója nem kap ilyen remek, ösztönző hozzászólásokat, mint a tiéd. Jól látod, itt a tartalom súlya az elsődleges, a formai megkötések jóval lazábbak, de persze azért törekedtem valamiféle szerkezeti stabilitásra.
Nagyon köszönöm a bejegyzésedet.
aLéb
Szia aLéb!
Ha mélyen magamba kellene néznem – és miért me tenném meg -, akkor tényleg nem hiszem el, ami éppen az életem szerves része, mégvtitkon sem reméltem. Azt hiszem, gondolom, hogy a józan ÉSZ korszaka a vége felé jár, helyette a békés SZÍV következik. Persze, lehet, hogy mindez kb. 111 év múlva.
Köszönöm – bárcsak ne kellene – soraidat.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs!
Pedig a most kegyetlenül igaz… Én egyelőre a józan ész és a szív közös erejében kell hogy higgyek, mert ez a kettő képes ma kivezetni ebből az őrületből…
Nagyon köszönöm, hogy mindig olvasol, és mindig hagysz a verseim alatt a gondolataidból.
aLéb
Igaz és nagyon szép versed szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa,
köszönöm szépen a bejegyzésedet, örömmel láttalak.
aLéb
Kedves ALéb!
Versedet már sokadszorra olvasom, s mindenkor megérint művészi lelkivilágod ezen érző megnyilvánulása!
A mű maga gyönyörű irodalmilag, s amilyen gyönyörű olyan fájó is, még elemezni is. Egyszerűen borzasztó az emberi életnek ezen könyörtelen megnyilvánulása, mely e kegyetlenségbe tudott torkolni.
Műved címe: "Nem hittük el…"
Józan ész tényleg nem hiszi el, hogy ilyen tett megtörténhet. De e világ nem józan gondolkodású, hanem 'Tudjuk, hogy Istentől származunk, de az egész világ a gonosz hatalmában van. ". /1 János 5:19/
S e gonosz démoni szellem itatja át az egész földet, s annak egész világi emberiségét is. Ezért szenvednek milliárdok
mert maga az Ördög szellemisége nyilvánul meg mint fő motiváló jellembeli erő.
Folyt…
Kedves Zoltán,
nagyon köszönöm a véleményed.
(folytatom, mert ha páratlan marad a hozzászólások száma, vissza- visszanézek, hogy mit hagyhattam válasz nélkül…)
Folyt…
Meg lehet figyelni, hogy ezen szellemi erő teljesen átitatja a nacionalizmus érzületével az emberi szíveket büszkeségre
ösztönözve kicsinytől nagyig szinte mindenkit, nagyszerű dolognak állítva be e tetteket. Nem törődve azzal a magukat kereszténynek vallók, hogy "Szeresd felebarátodat mint önmagadat!", s a "Ne ölj" parancsolatok oldanának meg mindent ha megtartanák, mint Isteni akarat megnyilvánulását az ember számára!
Csak a gond az, hogy sokaknál megáll a hit cselekvése már a karácsony, húsvét stb… megünneplése után teljesen.
Pedig az erő, a hit ereje ilyenkor kellene, hogy a legélőbb legyen, s mindjárt megállna minden háború ezen a földön.
Versed mély érzéseket indított el nem csak bennem, melyhez szeretettel gratulálok Neked, kívánva a legjobbakat!
Vigyázz magadra! Üdvözlettel Zoltán Kaposvárról)
folyt…
Szóval, Zoltán, mindamellett hogy egyetértek veled, a hit mellett a jóra törekvés, a humánum, az alapvető elismerése másoknak, mint egyetemes érték is elég lehetne. Persze ennek belülről kellene fakadnia, és a világon egyszerre kéne mintegy varászütésre megtörténnie, ennek pedig a nullához konvergál az esélye… de föladni a hitet egy jobb világban nem szabad.
Örömmel olvastalak, köszönöm a bejegyzéseidet.
aLéb
Ez a versed minden szempontból csak elismerést érdekel. Elevenen megjelennek a háború szörnyű képei, a szavaid csontig hatolnak, elgondolkodtatnak a saját felelősségünkről, együttérzést ébresztenek a szenvedők iránt. Hiteles vers egy olyan eseményről, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie. Minden benne van, ami lényeges.
Üdv.: Tamás
Tamás, nem reagáltam a bejegyzésedre, most teszem meg, elnézésed kérve a késlekedésemért.
Köszönöm szépen a bejegyzésedet, örülök, hogy tetszett a vers… persze bár sosem váltak volna indokolttá ezek a sorok.
Örülök, hogy itt jártál.
aLéb