Szeretsz e kedves,
szeretsz e még?
Gondolsz e rám ha
derűs az ég?
Eszedbe jutok
egyáltalán,
Szivárvány útján
vihar után?
Álmodsz e rólam,
nyár alkonyon?
Jó lenne most itt,
a vállamon?
Te vagy az álmom,
az életem.
Csak annyit kérek,
te légy velem!
Szeretsz e kedves,
szeretsz e még?
Azt súgja vágyam,
bújj közelébb!
Megpihen fejed
a vállamon.
Est-illat lebben
dús hajadon.
Sóhajod hallván,
érzem szeretsz.
Cirógatlak és
halkan nevetsz.
Könnyeid árja
miattam hullt.
Csillaggá válva
mennyben kigyúlt.
Szeressél kedves,
szeretni szép.
Szeretni jó és
nincs más egyéb…
Nem hull a könnyed,
szerelmesem,
Itt vagyok veled,
s itt vagy velem!
4 hozzászólás
Kedves Alberth!
Meghatóan érzelmes a szerelmes versed. Érdekes a szakaszok soraiban a szótagok elosztása. Ilynnel ritkán találkozik az ember. De jól mutat és élvzet olvasni a korabeli versedet.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
5-4-es, szótagszámú rövid sorhosszakkal, hangsúlyos, magyaros verseléssel egy különös hangulatot lehet kihozni a versből. S némi dallamosságot. Szeretek kísérletezgetni a változatos lehetőségekkel, melyet szépséges anyanyelvünk nyújt. Örülök, hogy élményt jelentett a vers szerkezetileg is. 🙂
Üdv.: Alberth
meghatóan szép vers
gratula
Köszönöm, kedves András!
Üdv.: Alberth