Nem is oly rég ültettem egy magocskát,
mit szeretettel neveltem és gondoztam.
Nőtt, növekedett, egyre magasabb lett,
erős gyökereket növesztett boldogan.
Mellette hamarosan hajtás sarjadt,
mindkettőt szerettem, sokszor átöleltem.
Óvtam, adtam, betakartam, ha fáztak,
körülvettem erőmmel és figyelmemmel.
Kedvesen, türelemmel becézgettem,
üde zöldek a levelek már mindkettőn,
lassan beérik rajtuk a gyümölcs is,
s nevelhetem majd gondtalan és jólesőn.
2 hozzászólás
Életteli vers.
Köszönöm szépen kedves Edit! 🙂