Nem kérek sokat az élettől

Egy boldog családot,
és egészséget szeretnék,
Egy csendes kis házacskát,
s nem csak hiú reményt.

Szeretnék barátom most melletted lenni
Szeretném kezem arcodra tenni
Könnyeid záporát kezemmel felfogni.
S az arcodra kedves, mosolyt varázsolni.

Szeretném ha minden reggel a nap sugár,
Felhőtlenül, nevetve mosolyogna rád
Arcod a meleg napfényben fürödne
A mosoly arcodról sohasem szünne.

Lenne minden napod boldog,
két ölelő kar űzné gondod
Lenne melletted egy szív,
mely csupán csak szertettel bír.

Baráti jobbom nyujthatom csak feléd,
de úgy érzem neked ez sokat ér
Hívj nyugodtan ha fáj nagyon,
ott leszek veled, ha te is akarod.

Majd ha egyszer végleg száműzöd a halált,
S a szellmeme tőled messze száll,
Átadom helyemet másnak
Egy kedves és szerelmes lánynak.

Addig engedd hogy veled legyek,
Csak hallgasam amit világnak üzensz
Küld szét a reményt, s a gondolatot,
Hogy holnap a nap újra ragyogni fog!

Megpróbálom a sötétséget tőled elűzni
A rút halál árnyékát messzire kergetni
Hozni számodra a fényt, s a reményt,
Hogy bizton sikerülni fog! S nem hal el a remény!!